Kilencen

1 héttel ezelőtt érkeztek hozzánk Szilviék a gyermekeikkel, vagyis a mieink unokatestvéreivel. Noha korosztályban csak Dórinak volt párja, mégis jól eljátszottak a gyerekeink egészen keddig. Igen, valóban 9-en voltunk a 60 m2-en, de elfértünk. Sorversenyt csak akkor tartottunk, amikor Dóri bejelentette, hogy "pityiiiiii". Na, akkor félre mindenki! :-)
Barnus mindenki nagy kedvence lett. Dóri minden ébredése után őt kereste. Amikor elmentek, és felébredt a délutáni alvásából, végigjárta az összes szobát, megnézte az utazóágyat, hátha ott találja... "Hó van baba?" -kérdezte gyakran.
Hanna gyakran szaladt ki a konyhába cseresznyét eszegetni. Alapvetően nem volt gond Dóri és Hanna közt, csak Dóri viselte kicsit nehezen, amikor Hanna kissé vehemensen megszeretgette. :-)
Nagyon hamar eltelt ez a 4 nap. Voltunk többször is játszóterezni és elmentünk a tardonai horgásztóhoz, ahol megnéztünk néhány állatot és megebédeltünk.
Sokszor nehéz volt eldönteni, hogy elinduljunk-e, mert gyanús volt az idő, de végül Isten mindig megáldotta az utunkat. Egyszer sem áztunk meg, és a gyerekek is nagyon jól érezték magukat (velünk együtt). Ahogy elmentek rögtön nagynak tűnt az eddig kicsinek vélt lakásunk... :-)
De lám, most is igaz a mondás, miszerint: Sok jó ember kis helyen is elfér.
És akkor jöjjenek a képek. (Kata, bocs, hogy Ádám egyetlen mondása se szerepel a bejegyzésben! De igyekszem a legközelebbit lejegyezni.)

És ezzel a júniusi vendégeskedések sora még nem ért véget. Pénteken jött M. Pisti és Móni hozzánk. Általában évi 2x jönnek el hozzánk. Közös vacsi közben és után szoktunk beszélgetni, amíg bírjuk. :-)
De igazán nyugodtan akkor lehet, amikor már alszanak a gyerekek. Sajnos nem készült róluk fotó, pedig előkészítettem a gépet. És hát nem mindennapi kép lett volna Pistiről. Aki tudja miért, az tudja, aki nem, az ne foglalkozzon ez utóbbi mondatommal. :-)

Pelus nélkül

Hetekig vártam, hogy jöjjön az igazán jó idő és kezdhessem Dóri szobatisztaságra szoktatását. Hiszen 1,5 éves már elmúlt, szeptemberben 2 éves lesz. Bőven itt az ideje.
Nem is akármilyen meleg lett. A végére már 27 fok lett a lakásban. De erre tényleg ideális volt, hogy belekezdjünk. Az első nap katasztrófa volt. Amikor megjelent totál pisisen, csak reménykedni tudtam, hogy nem a szőnyegen és ágyon kell keresnem a foltot.Másnap már jelezte, ha akció van. Sőt sok esetben egyedül a bilire ült. Eközben megtanult egyedül is pohárból inni. (Na, meg játszani az innivalóval...)
Nagyon büszke vagyok rá, nála ment a legkönnyebben ez a hadművelet. Most már ott tartunk, hogy néha ezért ébred hamarabb a délutáni alvásából, mert "pityiiii"...

"odapityi" = sikerült a bilibe pisilni. 

Ja, és Ádám pedig megtanult a wc-be pisilni. Így csak Dóri után kell kiöntenem a bilit. :-)

Apró vagy tán nevetségesnek tűnő dolgok ezek, de egy anyukának hatalmas. :-)

Nagyon sokat beszél. Mi ez? kérdése néha percenkénti. S mivel megismétli a válaszomat, így még több szót szed magára.

Csak arra kértem, hogy mosolyogjon! :-)

Ha sikerül, felveszem majd a következő párbeszédünket. A szavakat Laci tanította neki.
Szóval, ha egy ideje nem jelentkezett, hogy "pityiiii" magas hangon kiabálva, akkor én kérdezem.
- Dóri, kell pisilni?
- Nem. - mondja teljes határozottsággal.
Biztos? -kérdem én.
Bittos. -ő.
Tutti?
Tyutyi. - zárja a párbeszédünket.

Annyira édes. :-)

Ismét csak képekben

...mert nincs időm írni. Gyakorlatilag minden hétvégén van valami program. Vagy mi megyünk, vagy hozzánk jönnek... Így volt ez június 8.-án is, amikor egy családi esküvőre voltunk hivatalosak Aggtelekre.

 A komolykodók.

A lehetetlen vállalkozás... :-)

 ...és ami lett belőle.

 7 gyerek tekintetét, mosolyát összehozni végképp lehetetlen.

 A kékek. :-) Ádám már kicsit álmos volt, nem találta meg, hova nézzen...

Nagyon hamar összebarátkoztak.

Ádám mentalitása

2-3 hete lebetegedett. Amikor már szinte teljesen meggyógyult, akkor kezdett visszaesni. Nem volt szükség antibiotikumra, így most újra elvittem, hogy ráhallgassanak.
Belépünk az ajtón. "Anya! Mikor megyünk ki?" Majd megkéri a doktornő, hogy mesélje el, mi a baja.
Mire ő: "Nem. Most nem mondom el." Megkérdezi, hogy fáj-e valahol. Ádám - bár ezt látni kellett volna-, az egyik kezét könyöklésbe helyezi, míg a másikkal alátámaszt, alapos gondolkodásban kezd "hááát...ööö..." szavak kiséretében. Mindig is tudtam, hogy veszélyes dolog tőle kérdezni. Na, az asszisztensnő ekkor már szinte sírva nevet. Pedig a matrica kikunyerálása még csak ezután következett.
Kapott egy szépet, de rögtön megmagyarázta, hogy neki kártya kellene. Na, a doktornő igyekezett neki kártyát keresni, persze Ádám mondta, hogy "azt a kéket!"... Azért a matricát is odatolta Ádám elé, aki laza mozdulattal visszadobta, hogy az nem kell. Majd szemeivel az asszisztensnőre nézett Ádám, aki értette a célzást és ő is adott neki kártyákat. :-)
Ezt követte a gyógyszertár és a piac, ahol szintén hozta a formáját. Rendkívül szókimondó, amit gondol, azt bátran és hangosan mondja. (lift, pénztár, gyerekbibliakör...stb.) S ha éppen ott van, akiről beszél, vagy pirulunk, vagy sikerül viccesen kikerülni az egészből.
Szóval ezt a fiunkat nem igazán kell féltenünk, mert bárhol feltalálja magát. De hát anyja, apja is ilyen, mi mást örökölhetett volna.
A liftben megjegyzi: "na, megyek és megkérdezem papót, hogy ez a kis tökmag (=Dóri) felébredt-e már." (Mazsola és Tádé nagy kedvenc mostanság és a szavakat is lopja onnan)

Egyébként olyan aranyosak. Egyik vacsoránál megjegyzi Tamás (ő is beteg volt kicsit), hogy:
"Anya, tudom, hogy most nem ihatunk tejet, amikor betegek vagyunk, de tejbegrízt főzöl nekünk?"
Ádám is napok óta könyörög a tejcsiért, de meg kell győznöm magam, hogy nem engedhetek, mert csak a gyógyulásukat késleltetném...

Ovis évzáró/ballagás

Hétfőn volt Tamás ovis évzárója és ballagása. 

Nem, nem tudjátok rosszul, Tamás valóban nem megy még iskolába ősszel, mert még csak szeptemberben lesz 6 éves. A csoportjuknak viszont a 90%-a igen, ezért az a 3-4 gyerek is elballagott, akik jövőre még ovisok maradnak, csak egy másik csoportban lesznek.

Aranyosak, ügyesek voltak. Igazán kiváló pedagógusok tanították Tamást. Elméletileg Ádám náluk kezdi az ovit ősszel. 

Remélem, nem lesz még érvényben, hogy délután 4-ig ott kell lenniük!

Néhány kép erről is.

(Holnap esküvőre megyünk Aggtelekre, pörögnek a napok...)

Nyíregyházán jártunk

A képek pedig segítenek kitalálni, hogy hol. :-)

Gyereknap alkalmából június 1.-én ingyenesen bemehettünk az állatkertbe. Hála Istennek, az idő éppen megfelelő volt. Nem esett, nem fújt nagyon, nem volt melegünk.

S hogy elfáradtunk-e? ALAPOSAN! 6 órát gyalogoltunk a gyerekekkel. Hősiesen küzdöttek végig.

És hát akkor jöjjön egy kis egyveleg, hogy miket is láttunk. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hisz rengeteg kép készült. 

 A kézből etetés nagy élmény volt. De az is nagyon tetszett, amikor Ádám az üvegen át teljesen megértően, a helyzetébe beleélve próbálta vigasztalni az egyik csimpánzt. (Bal fent középső kép.)

 De hát a tyúkkergetés még mindig az egyik legjobb móka... :-)

És a függőhídon való átkelés... utána egy darabig úgy éreztük, mintha még mindig lebegnénk.

S persze a fókabemutató...az nem semmi volt. Bár fáradtak voltak már nagyon a gyerekek és éhesek is és már csak állóhely volt, de mégis nagyon élveztük. 

Dórit azért nem találjátok a képeken, mert nem vittük magunkkal. (nagyszülőkre volt bízva)

És nem bántuk meg. Babakocsival, 3 év alatti gyerekkel nem ajánlatos oda menni. Sem a gyereknek, sem a szülőnek nem élvezetes. Estére értünk haza, felvettük Dórit és siettünk haza, mert másnap mentünk a gyülekezetbe.