Kilencen

1 héttel ezelőtt érkeztek hozzánk Szilviék a gyermekeikkel, vagyis a mieink unokatestvéreivel. Noha korosztályban csak Dórinak volt párja, mégis jól eljátszottak a gyerekeink egészen keddig. Igen, valóban 9-en voltunk a 60 m2-en, de elfértünk. Sorversenyt csak akkor tartottunk, amikor Dóri bejelentette, hogy "pityiiiiii". Na, akkor félre mindenki! :-)
Barnus mindenki nagy kedvence lett. Dóri minden ébredése után őt kereste. Amikor elmentek, és felébredt a délutáni alvásából, végigjárta az összes szobát, megnézte az utazóágyat, hátha ott találja... "Hó van baba?" -kérdezte gyakran.
Hanna gyakran szaladt ki a konyhába cseresznyét eszegetni. Alapvetően nem volt gond Dóri és Hanna közt, csak Dóri viselte kicsit nehezen, amikor Hanna kissé vehemensen megszeretgette. :-)
Nagyon hamar eltelt ez a 4 nap. Voltunk többször is játszóterezni és elmentünk a tardonai horgásztóhoz, ahol megnéztünk néhány állatot és megebédeltünk.
Sokszor nehéz volt eldönteni, hogy elinduljunk-e, mert gyanús volt az idő, de végül Isten mindig megáldotta az utunkat. Egyszer sem áztunk meg, és a gyerekek is nagyon jól érezték magukat (velünk együtt). Ahogy elmentek rögtön nagynak tűnt az eddig kicsinek vélt lakásunk... :-)
De lám, most is igaz a mondás, miszerint: Sok jó ember kis helyen is elfér.
És akkor jöjjenek a képek. (Kata, bocs, hogy Ádám egyetlen mondása se szerepel a bejegyzésben! De igyekszem a legközelebbit lejegyezni.)

És ezzel a júniusi vendégeskedések sora még nem ért véget. Pénteken jött M. Pisti és Móni hozzánk. Általában évi 2x jönnek el hozzánk. Közös vacsi közben és után szoktunk beszélgetni, amíg bírjuk. :-)
De igazán nyugodtan akkor lehet, amikor már alszanak a gyerekek. Sajnos nem készült róluk fotó, pedig előkészítettem a gépet. És hát nem mindennapi kép lett volna Pistiről. Aki tudja miért, az tudja, aki nem, az ne foglalkozzon ez utóbbi mondatommal. :-)