Pányok, avagy a világ vége

Sokszor hívtuk így Pányokot, a Zemplénben fekvő kis falut, ahonnan nem vezet máshová út. Lecsendesül a szívünk, 1 hétre még a gondjainkat is elfelejtjük és nem magunkkal foglalkozunk, hanem egymással. 

Sok alkalmazkodás szükséges egy ilyen hétre, de ebbe már belejöttünk.

Rögtön a 2. nap mentünk át Szlovákiába (http://tornavidek.info/szadeloi-volgy) egy igazán szép helyre. A tetejére nem mentünk fel, nem maradt már szussz.

 A szép képek sorozatát sokáig folytathatnám, de mégis élőben volt a legszebb.

 Lefelé kaptunk kölcsön egy túrahordozót, így mindenkinek jobb volt. Felfelé egyébként nagyon sokáig hősiesen gyalogolt Dóri. Csak hát az ő tempója...

 Na, ennek a képnek is van története. Nem vagyok az a fajta anyuka, aki örömét leli abban, ha síró képeket tesz fel a gyerekéről. Szóval: itt épp Ádám kérte, hogy csináljak róluk egy képet. Nekem is tetszett a háttér. Azonban épphogy odaült, egy méhecske megcsípte. Kiszedtem a fullánkot és mivel nagyon "elgyengült" (férfi!), Attila nyakában utazott lefelé. Hála az Úrnak, nem volt allergiás a csípésre. Kálcium csak az autónál volt a parkolóban...amit késve, de megkapott.

 Nellivel együtt voltunk a 24-30 évesek csop.vez-e.

Nagyon jó volt minden beszélgetés.

 Reggeli torna János bácsival.

 Dóri feltalálja magát, elmagyarázta Lehelnek, hogy cipő nélkül nem tud kijönni. Ő meg nagyon kedvesen próbálkozott ráadni. :-)

 Déli kongatás. 

 Most csak az utolsó este volt bábozás. Nem is sikerült olyan jól, bár nem is készültek rá igazán. A poénok 80%-án a felnőttek nevettek, de ezt már megszoktuk.

 A stáb tagjai.

 Esti evangélizáció alatt a gyerekek rajzoltak, olvastak.

 Szórakozott velem.

 Ádám és Rózsa. Sokat játszottak együtt.

 A 2 unokatestvér.

 Még a fotós se zavarja az evésben.

 Trambulin! Mennyire hiányzol a gyerekeinknek!!!!

 Feszült figyelemmel, kicsit berezelve néz a cél felé. A kalandpark első állomásán neki is szabad volt lecsúsznia.

 János bácsi szerint nagyon jó érzéke van az íjászkodáshoz és lövéshez.

7-ből 5-en. 

Összesítve: nagyon áldott hét volt. Eső nélkül, a gyerekeink reggeltől estig a szabadban... Hazafelé Tamás ennyit mondott: Anya! A Balatonon és Pányokon a legjobb lenni. Én is élveztem, hogy egész héten olyan jól eljátszottak a gyerekek, nem kellett szinte semmit fegyelmezni, mert bőven volt mivel lekötni magukat.

Ádám sok esetben az evésről is lemondott volna, csak játszhasson még.

Nehéz volt visszarázódni. Megint falak vesznek körül, nem akkor vannak kint a levegőn, amikor szeretnének... és ez egyre inkább így lesz.

Pénteken női közösség volt nálunk, sokan számoltunk be a tábori élményekről és arról, hogy újra HARCRA FEEEEL!!! 

Kata és Peti

Lassan 2 hete, hogy Kata és Peti összeházasodott. 

Nagyon örülünk nekik. :-)

 Aki régen látta Boróka nénit, az most megnézheti.

Volt 2 vetélkedő is, éppen olyan, mint a mi menyegzőnkön. A 3 válaszadó látható a képen. :-)

Valamennyivel 23 óra előtt távoztunk a gyerekekkel (Dóri anyáéknál éjszakázott - ez volt az első!!!).

A pányoki beszámoló is érkezik majd, csak most mosás-mosás-mosás...

Vendégek, Hernádszentandrás és amiket már elfelejtettem

Vendégekben gazdag nyarunk volt (és még nincs vége), sokakról nem is készült fotó. Legutóbbiak egyike volt Gál Lajos (8 fiatallal jött szolgálni a gyülekezetbe).

5 nap múlva Nóri jött hozzánk.

Másnap mi mentünk ki Hernádszentandrásra. Megejtettük a lassan már szokásos Lisztes-Timár-Üveges-Kocsis találkozót. Nagyon jó volt. Az is bizonyítja, hogy majdnem 23 órára értünk haza. :-) És persze szívesen maradtunk volna még. Ritkán adódnak ilyen spontán, de nagyon jó beszélgetések. Miért is nem akarnak közelebb költözni hozzánk? :-)

Most éppen itthon vagyunk. Tűrjük, szenvedjük, izzadjuk a hőséget. Elérte a kritikus 27 fokot a lakásunk. Ez már nekem is sok. S ha még hozzá jön 1-2 adag mosásnyi vizes ruha, a párától megfulladunk. Vagy csak én?
Miközben írok, Tamás folyamatosan olvassa soraimat... :-)))
Szombaton menyegzőre megyünk Miskolcra. Szerdán indulunk Pányokra (Zemplén hegység). Van mit tenni addig is, így nem is írok többet.
Főként, hogy Dóri felébredt és kiabál a kiságyból: "Itt vagyok bent!" :-)
Ja, és Tamás imádsága  ebédkor: "Úr Jézus, köszönöm, hogy Dórikát ilyen viccesre születtetted!" :-)

Vonyarcvashegy

Július 19.-én sikerült elindulnunk a nyaralásunkra, amiben már nem igazán reménykedtünk. Készek voltunk lemondani róla, azonban nem így alakult. Hála Istennek, a gyerekeink teljesen meggyógyultak és több dolog is arra mutatott, hogy menjünk el. A helyszín tehát Vonyarcvashegy volt, vagy ahogyan a gyerekek nevezték: Vonatvashegy. És ez nem nyelvbotlás volt részükről, hanem az apartmanunk mellett valóban gyakran mentek a vonatok. Amin túl már a Balaton volt. Nagyon szép helyen laktunk. A szállás minden igényünket kielégítette, tágas, szép és tiszta, hatalmas (teregetésre alkalmas!!!) erkéllyel és udvarral. Kell ennél több? Elfogadtam volna házunknak. :-)

Sokat pancsoltak a gyerekek, de igyekeztünk egyéb élményeket is szerezni nekik. Megmásztuk a Mihály dombot, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, átmentünk Keszthelyre ( 5 perc), nagyon finom rétest ettünk a Rétes Házban, ahol természetes alapanyagokból készítenek mindent, fagyiztunk a helyi NAGYON FINOM fagyizóban, találkoztunk azt unokatesókkal, Zalaegerszegre is elutaztunk, de volt sárkányeregetés a fiúknak és még sorolhatnám. Az 5 órás utat nagyon jól viselték. Sőt! 

Útközben mondta Laci, hogy már mennyire várja, hogy még többet beszéljen Dóri (neki már nem elég az, hogy még 2 éves sincs és 2-3 szavas mondatokat lazán összerak, méghozzá megfelelően ragozva), mire megszólalt Tamás:

"De akkor már nem lesz olyan vicces!"

Nagy bölcsesség. 

Ha már a beszédnél tartunk, nagyon bírom Dóri szavait, amit nem szeretnék elfelejteni, így leírom. Egyik kedvencem a botyánat, vagy botyi (bocsánat, bocsi), vagy a tyietyen (szívesen), de mostanában sokat mondja: Odadtam Ta-nak atyt. (Odaadtam Tamásnak azt).

Ádám legutóbbi beszólása: Miért hozott papó cukkent? Akkor meg fogjuk enni!

(egyébként nem szereti a cukkinit)

De most jöjjenek a képek, mert este megint vendégünk lesz és nem szaporíthatom tovább a szót. :-)