Vonyarcvashegy

Július 19.-én sikerült elindulnunk a nyaralásunkra, amiben már nem igazán reménykedtünk. Készek voltunk lemondani róla, azonban nem így alakult. Hála Istennek, a gyerekeink teljesen meggyógyultak és több dolog is arra mutatott, hogy menjünk el. A helyszín tehát Vonyarcvashegy volt, vagy ahogyan a gyerekek nevezték: Vonatvashegy. És ez nem nyelvbotlás volt részükről, hanem az apartmanunk mellett valóban gyakran mentek a vonatok. Amin túl már a Balaton volt. Nagyon szép helyen laktunk. A szállás minden igényünket kielégítette, tágas, szép és tiszta, hatalmas (teregetésre alkalmas!!!) erkéllyel és udvarral. Kell ennél több? Elfogadtam volna házunknak. :-)

Sokat pancsoltak a gyerekek, de igyekeztünk egyéb élményeket is szerezni nekik. Megmásztuk a Mihály dombot, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, átmentünk Keszthelyre ( 5 perc), nagyon finom rétest ettünk a Rétes Házban, ahol természetes alapanyagokból készítenek mindent, fagyiztunk a helyi NAGYON FINOM fagyizóban, találkoztunk azt unokatesókkal, Zalaegerszegre is elutaztunk, de volt sárkányeregetés a fiúknak és még sorolhatnám. Az 5 órás utat nagyon jól viselték. Sőt! 

Útközben mondta Laci, hogy már mennyire várja, hogy még többet beszéljen Dóri (neki már nem elég az, hogy még 2 éves sincs és 2-3 szavas mondatokat lazán összerak, méghozzá megfelelően ragozva), mire megszólalt Tamás:

"De akkor már nem lesz olyan vicces!"

Nagy bölcsesség. 

Ha már a beszédnél tartunk, nagyon bírom Dóri szavait, amit nem szeretnék elfelejteni, így leírom. Egyik kedvencem a botyánat, vagy botyi (bocsánat, bocsi), vagy a tyietyen (szívesen), de mostanában sokat mondja: Odadtam Ta-nak atyt. (Odaadtam Tamásnak azt).

Ádám legutóbbi beszólása: Miért hozott papó cukkent? Akkor meg fogjuk enni!

(egyébként nem szereti a cukkinit)

De most jöjjenek a képek, mert este megint vendégünk lesz és nem szaporíthatom tovább a szót. :-)