Szóval vasárnaptól csütörtökig voltunk rokonok, testvérek körében. Ezekről is láthattok képeket, sőt főként csak azokat. Nincs sok erőm írni, mert az onnan megszerzett vírus még mindig dolgozik bennem, bennünk... de ez ilyen időszak. Akinél voltunk, mind betegek voltak...
A gyülekezet egy része.
Kossuth téren a szökőkútnál. Sok emlékünk köt oda, mert azzal szemben laktunk. Most jutott csak eszembe, hogy a házról csinálhattam volna egy képet...
Janka és Samu társaságában.
Tamás kedvére építhette a síneket. Csak akkor hagyott alább a lelkesedése, amikor megtudta, hogy a vonatban nincs elem.
Dorka és Samu néma "párbeszéde".
Annyira szép ez a fiú! Muszáj volt idetennem.
A szivacs mögé bújtak el, fényképezővel a kezemben lepleztem le őket.
Ez a kép már Szilviéknél készült. Volt egészen kicsi kecske a mamájával együtt, de láthattak malacot, pipiket is a gyerekek.
Persze hosszútávon a hinta volt a nyerő.
Keményen dolgozott, a nyelve is mutatja.
Az elvégzett munka elé álltak mind, hogy legyen őszi fénykép róluk.
Dóri szívesen kiszabadította volna.
Hannával ültek le vacsizni.
Bőven volt, aki dajkálja Barnust.
Kati néni most is -mint mindig- sürög-forog, hogy a kedvünkben járjon.
A gyönyörűséges Barnus.
"Edd meg a cumit! Naaa!"
Unokatesós csevegés.
Papa és Dóri.
Papa és a fiúk.
Isten kegyelme őrzött bennünket az utazásunkon, ugyanis az autónk nem jó. Sokat szerelték már, valami vezérléssel kapcsolatos alkatrészt kellene kipróbálni, hogy az okoz-e gondot, de jelenleg nem tudnak ilyet szerezni.
Így hát imádkozva megyünk, miközben sűrűn villog, vagy folyamatosan világít a jelzés. Próbálgatjuk ilyenkor a kormányt és figyelünk, ha elmenne a szervó.
A gyerekek nagyon jól bírták az utat, most is csak 1x kellett megállni.
Ja, erről két kép.
Szinte pontosan a női és férfi wc között, Tiszafüreden a Mol benzinkúton. :-)
