Hétvégi élmények

"Végre esett a hó!" Ez a mondat nem csak a mi gyermekeink száját hagyta el szerintem. Mi is nagyon örültünk neki. Melyik szülő ne örülne gyermeke örömének?!
Jócskán -6 fok körül volt a kinti hőmérséklet, de 1 órácskára (amiből 1,5 lett) kimentünk velük csúszkálni, "miniszánkózni" -ahogy Ádám nevezte. Dórinak olyan piros lett az orra, álla, hogy halványan még tegnap is látszott. Mint egy kis mikulás, úgy nézett ki.
Alaposan elfáradtak, de nagyon élvezték.

 Nagy bátorsággal csúszott le a dombról.

 Na, ki ér le hamarabb?

 Dorka sajnos hátránnyal indult, már az elején megakadt, de Laci rögtön segítségére sietett. :-)

 Csúszkások.

És persze a nagy gyereknek is ki kellett próbálni! :-)))

Másnap Piró érkezett hozzánk. Nagyon örültünk a látogatásnak!!! Ádámnak szokása mostanában tegezni mindenkit, annak ellenére, hogy folyton erre tanítjuk. Így eleinte a maga lazaságával így szólította, hogy: "Piroska!" Mondanom se kell, hogy ezt Dóri is hamar megtanulta.
Róla még annyit, hogy amikor délben lefektettem és imádkoztunk, mindenkit felsorolt, de akkor még nem tudta a vendégünk nevét, így "kérlek a másik néniért is" szerepelt a nevek között.
Mostanában mindenkit felsorol, akit ismer, és nem csak a családtagokat. De mi türelmesen és örömmel végighallgatjuk.

Piró! Azt írtam levélben, hogy mennyire hiányzol a gyerekeknek (IS!), de azt nem, hogy ma, amikor Ádámot lefektettem, és nem bírt elaludni, kijött hozzám és közölte, hogy:
"Anya! Én azért nem tudok elaludni, mert Piroska néni elment tőlünk!"

Jelzem, még mindig ébren van. :-) :-(

Szóval jó kis hétvégénk volt, élményekben gazdag.

Anyajegy

Egyik kedvenc időszakom, amikor a gyermekeim felfedezik magukon az anyajegyet és különböző neveket adnak neki. Maga a felfedezés Dórinál is megtörtént 1-1,5 évesen, de akkor még csak pöttynek hívta. Az utóbbi időben kérdezgette újra, hogy mi az a pötty. Anyajegy - hangzott a válasz.
Mire ő: "Ez az én jegyem?" Majd napokig úgy jött oda hozzám, hogy: "Itt van a jegyem." "Vagy ez a tiéd, anya?"
Nagyon bírom ezt a korszakot!!! Még akkor is, ha néha már tényleg lyukat beszél a hasamba. :-)
Rengeteget beszél, kérdez és remélem, ezáltal sokat tanul.
Néhány perce épp ezt mondta: "Anyaaa! Megint esik a hó! Úúúúgy szeretnék menni hógolyózni. De túl hideg van.... óóó...sajnos..."

Még vannak emlékei, amikor szombaton -6 fokban csúszkáltunk, havaztunk... Az orra még tegnap is piros volt, úgy megcsípte a hideg.

(Anyajegyhez kapcsolódva: Tamásnál Tamásjegy volt, Ádám pedig, ha jól emlékszem, akkor az apajegyet firtatta, hogy létezik-e...)

No comment.

Pesti út + úszás

Tegnap megismerhettük személyesen is Dr. Erdélyi Juditot. Aki kérdezné, hogy "Azt az Erdélyi Juditot?", a válaszom: IGEN! Legalább 12-14 évet letagadhat, de inkább többet. 40 éve kezel kardiológiai betegeket. Nagyon sok bölcs dolgot mondott. Hát, igen. A tapasztalat... Sok érdekes, de egyben fontos tudnivaló hangzott el a szájából.
A részleteket levélben küldöm az illetékeseknek, ahogyan megígértem.

Tamásnak ma volt az utolsó "úszása", pontosabban vízhez szoktatása.
Lebukni nem igazán mer még, de egyébként sokat bátorodott, nem fél már olyan nagyon a víztől. Az úszásoktatással azonban még várhatunk. Nyárig mindenképp.
Egy kis ízelítő:

 Ezeket a tyúkokat ő mentette ki a medence aljáról. Persze leleményes volt és a lábával emelte ki, nem lebukva. :-)

Epizódok

Két epizód napjainkból:

Este imádkozunk, Ádám kezdte: "Úr Jézus, kérlek, hogy ne törjön szét mama lába és anya szíve se törjön szét..." Több, mint fél éve volt, hogy anya bokájánál 2 kisebb csont letört, de ők továbbra is azért imádkoznak, hogy ne törjön el újra.

Másik: volt egy nagyon komoly érdeklődő a lakásunkra. Egy hármas csere jött volna létre, de időközben a vevőnk látott egy másik cserét, amiben csak ketten érintettek. Ott kád van és nem zuhanyzó, mint nálunk. Ez volt az egyetlen baja, hogy nem kád van. Pedig kád mellett még kevesebb hely van, mint így...
Na, mindegy, ma szólt vissza, hogy marad annál a cserénél.
Gondolkoztam, hogyan is mondjam meg a gyerekeknek, mert nagyon beleélték magukat. Tamásnak mondtam meg először, aki tényleg nagyon szomorú lett.
"Nem értem. Amikor itt volt a néni, minden annyira tetszett neki. Nem?"
"De igen."-  válaszoltam neki.
"Akkor miért nem ezt veszi?"
"Mert nálunk nem kád van, hanem zuhanyzó."
"De hát nekünk is van kád!" -felelte lelkesen.
Én meg jót nevettem, mert hát a sárga gyerekkádra gondolt.
Majd azzal zártam, hogy imádkozunk tovább, hogy olyan vevő jöjjön, aki tényleg megveszi. Egyetértően bólogatott.

Szóval újra várakozunk, miközben a kiszemelt házunkra érkezett másik érdeklődő. Izgalmas, hogyan is fog alakulni. Nem vagyok feldobva, mert sok szempontból jó lett volna, ha tavaszra összejön, de ahogyan az ideköltözésünk is egy csoda volt, ahogyan Isten kidolgozta az apró részleteket, úgy ez a költözés is Általa lesz lebonyolítva.

Beindult az év

Eseménydúsan indult az új év. (A szilveszter csendesen telt, itthon.) 2.-án még volt egy utolsó ovi/suli előtti unokatesós találkozó. Ádámnak -akinek soha semmi nem elég- most is panasza volt, hogy miért csak ennyit voltunk velük. Mostanában igen elégedetlenkedő korszakát éli. Remélem, hamar kinövi. :-)
3.-án Molnár Pistiékkel találkoztunk, ez már egyfajta hagyomány, hogy évi 2x találkozunk, ebből az egyik mindig ekkortájt szokott lenni. Együtt vacsorázunk, aztán lefektetjük a gyerekeket és még van 5-6 óra beszélgetni. :-) Szeretjük ezeket az estéket.
5.-én Jobbágy Tomiéknál voltunk, ez a találkozás is ősz óta készülődik, s végre összejött. :-)
Kedd délelőtt Ági volt a vendégem. Ma pedig Varbón voltunk 4-esben (Ági, Nelli, Andi, én) babát látogatni Violánál és Marikánál. Ez is nagyon jó délelőtt volt. Útközben jókat beszélgettünk, nevettünk. Aki ismer minket, tudja, hogyha mi összekerülünk... :-)

Itt egy kép Violáék kislányáról, Evódiáról.

Tamásék járnak az oviból az uszodába. Nem úszni tanítják meg őket, hanem inkább vízhez szoktatásról van szó. Az 1-2. alkalomról lemaradt, a következőnél érzékelte is, hogy a többiek milyen bátrak...stb. A 4.-re nem is akart menni. Megsúgtam az óvónéninek, daduskanéninek, és örülök, hogy komolyan vették, bátorították, és meg is lett a hatása. Olyan élményekkel tért haza, hogy ő mindegyikre akar menni. Pedig már csak 2 alkalom van. Erősen gondolkozunk, hogy amíg ekkora benne a lelkesedés, be kellene íratni, hogy megtanuljon úszni.

Emlékezés

Ma jutott el hozzám  Veress Ernő bácsi halálának a híre. És bár tudjuk, hogy nem kell szomorkodnunk miatta, mert Ahhoz költözött, Akihez vágyott, mégis fura feldolgoznunk azt, amikor valakivel itt a földön már tényleg nem fogunk találkozni. Ezt a két versét karácsonykor tette fel a felesége, ill. a fia a blogukra.

Rövid, de minden benne van. Ezekkel a versekkel emlékszek vissza rá.
(2-3 napja volt egy nagyobb családi találkozó, ahol még ott lehetett. Isten ajándéka volt ez, nem más.)

Megbocsátás vagy harag

Hogyha megbocsátok mindenkinek mindent,

Akkor Uram, Jézus, neked mondok igent.

De ha bennem keserűség, harag támad,

Akkor Uram, neked fordítottam hátat.

Bocsánatkérés, megtérés

A bűnbánat nem vádol, nem támad,

Mert van benne szelídség, alázat.

A bocsánatkérés úgy hiteles, 

Ha a szív bűnbánó, töredelmes.

A megtérés csak úgy lehet igaz,

Ha elismered, hogy nem vagy igaz.