Hallgatnivaló

Kiváló hallgatnivaló egy szombat délelőtti főzéshez... :-)

https://www.youtube.com/watch?v=FuNRHzCqg_g

Telnek a dobozok, csökken az élettér

... mégis alig tűnik el valami a lakásból. Most jöttem rá, hogy már csak 3 hetem van pakolni, mert a héten is elég sűrű a menetrend. Csütörtökön Tamással megyek ovis kirándulásra Lillafüredre, pénteken az utolsó női alkalom lesz nálunk (persze a házikónkban továbbra is várunk mindenkit), szombaton hálóvendégünk lesz, és már itt is van a vasárnap. Tehát a héten már csak 1 napom van, a szerda.
Hétfőtől viszont gőzerővel kell pakolnom. Sok tekintetben emlékeztet ez a szentesi költözésre is. Most éppen amiatt, hogy Laci akkor 5 héten keresztül Pestre járt hétfőtől péntekig betanulni a Telekom világába, Tamással voltam otthon egyedül. Az elmúlt héten Pesten volt 5 napig, hogy egy új, bevezetésre kerülő programot, oktatást végighallgasson, amit jövő héttől kezd leoktatni az elkövetkezendő 1 hónapban. Most már ugyan itthon van, többnyire Miskolcon, de folyamatosan dolgozik.
Szentesen én bepakoltam a dobozba, Tamás pedig ki. Na, most ezt Dorka csinálja. Főként. Mert azért időnként a fiúk is odadugják az orrukat, hogy ebben vagy abban a dobozban mi van, megnézegetik, és már ki is került 1-2 holmi. Vagy épp a kidobásra szánt cuccok között turkálnak és könyörögnek, hogy "Ezt lécci, ne dobd kiiii! Lécciiii!"
Hát, így telnek a napok.
Majd felteszek egy képet Tamásék szobájáról, ahová hamarosan már csak aludni járnak be. :-)

Itt a kép a kezdetekről:

Meg nem szűnő hűség

" Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad." /Ézs. 54:10/

Nagyon fontos ez az Ige a mai napon (is) számomra! Hálás vagyok Istennek, hogy minden szava igaz, amit nekem mond. Aki érti, mire vonatkozik, érti, aki nem, nem. Én értem és boldog vagyok. Nem mondom, hogy vége a nagy próbáknak, de ezen is átsegített, mert szeret, mert könyörülő, mert hűséges.

Köszönöm az imatámogatásotokat!

Anyák napja Ádámnál, Tamásnál és a gyülekezetben

 Nem ez az anyák napi általános öltözet, csak ő volt a narancssárga virágszirom. Hogy miért tehették fordítva a sapkát, nem tudom. :-)

Anyák napi fotózás

 Ehhez a képhez csak annyit fűznék, hogy a fotós annyit mondott Dórinak, hogy picit döntse előre a fejét, majd ő egy óvatos mozdulattal, kb 4 centivel lejjebb biccentette a fejét. Na, ezt a mozdulatot örökítettem meg az első képen. :-)

Mondanom se kell, hogy az összes óvónő, dadus, a fotós és persze mi is dőltünk a nevetéstől.

Visszaszámlálás 36-tól elindult...

Már készítem is a gyerekeknek a "centit". :-)

Folyamatban

Április közepén kiderült, hogy a helyi bank hibázott, amikor azt mondta, hogy még nem kell beadnunk a papírokat a meglévő hitelünk áthelyezésével kapcsolatban. Ez elméletileg azt jelentette számunkra, hogy 1 hónapot csúszik minden. Az ilyesmiket nem szoktam túl jól viselni, mert a jó dolgokba hamar beleéli magát az ember. Én is. Ugyan nem voltam 2 méterre a föld felett örömömben, de nem is estem kétségbe, nyugodt voltam. Ezen magam is csodálkoztam.

Ahogy teltek a napok, egyre nagyobb békességem lett. Ha így alakult, akkor biztos terve van ezzel Istennek az életünkre nézve.

A napokban olvastam, hogy "Hitben járunk, nem látásban." És tényleg jó hálát adni azért, hogy nem kell, hogy a szemünk előtt levő dolgok, tények elkeserítsenek, mert Isten se azokat nézi. S ami a banknak minimum 30 napba kerül, azt most csodák csodájára szűk 2 hét alatt eldöntötték. Pedig az ügyintéző felkészített minket, hogy a 30 napot mindig kihúzzák, de néha még tovább is tart. S hogy hogyan és miképp lett ez meggyorsítva? Nem tudom. Egy biztos, hogy nem a mi kezünk volt benne, hanem az Övé.

Ahogy haladnak előre a dolgok, számtalan apró esemény eszembe jut az ideköltözésünkkel kapcsolatban. Akkor is és most is elevenen átéljük, mennyire szeret bennünket a mi Istenünk. Amit Ő ad, azon áldás van. 

Az előző költözés áldásait több, mint 5 évig élvezhettük ebben a lakásban, amit -szintén az Ő áldásainak köszönhetően- kinőttünk. Látta a szükségünket, és a legjobbkor rendelte ki számunkra az alábbi házat. 

Utólag látjuk, hogy tényleg mennyire tökéletes az időzítés. Ha 1 évvel ezelőtt történik, több akadálya is lett volna, amiket csak most látunk.

Isten ajándéka tökéletes. S hogy mi ennek részesei lehetünk... az mind kegyelem.

Mivel még nem mi lakunk benne, belső képeket nem teszek fel és a címét se itt közlöm. :-)

 Szóval, ez a ház utca felőli bejárata. (Persze csak a ház fele a miénk, az a pici, ami belelóg, az már a szomszédé.) Amint látható, van egy garázs, ahová majd nagyon ügyesen kell beállni. :-) A ház oldala mellett van egy hosszabb "kifutó", ami tökéletes lesz a focizáshoz.

 Ez a kép a ház egyik ablakából készült. Tulajdonképpen a házzal szembeni terület is a miénk, csak ez nincs lezárva. Itt még elfér néhány gyümölcsfa! :-)

Ez pedig a ház -javításra szoruló- terasza. Előtte pedig a ház mögötti udvar. Ami a kifutóval együtt gyakorlatilag L alakú.

Reméljük, hogy a költözés legkésőbb a tanév végére megtörténik. S utána ide várunk mindenkit!!!

Május 1. - szalonnasütés

 Felügyelet mellett, de élvezte, hogy ilyen nagyos dolgot csinálhat.

 Nem mondhatjuk, hogy rossz dolga van... :-)

 Szemüveg nélkül...

 Majomkodik...

Dorkának is ki kellett próbálni.

S hogy ez mi? Nem tudom. Tamás kitalálta, Laci megvalósította.

Babalátogatóban

Unokatesómék 3. csemetéje, Ábel. Nagyon aranyos kisfiú. Dóri rendkívül élvezte a társaságát, örömmel adta neki a játékait. Miközben ezeket a sorokat írom, mondja: "Ó, de cuki baba. Olyan picurka, adjuk oda megint a játékokat. Nyávogott is."

Szögliget - Szádvár

Húsvét hétfőjén kirándultunk néhány családdal a gyülekezetből...

 Ez a -gyakorlatilag- jászótér az egykori vár "makettje", ahonnan a gyerekek ki se akartak jönni. Volt benne kötéllépcső, falépcső, börtön, facsúszda...stb.

 Hát, nem gyönyörű? 1 hónap múlva újra megyünk.

 Szépek. :-)

 Na, Dorka is megadta a módját a fotózásnak.

 Róla ne is beszéljünk. :-)

 S hogy mit ettünk? Nézzétek! 

Na, őket nem ettük meg, bár volt, aki a láng fölé tartotta.

Egyébként Dóri fogta őket, s annyira féltette, hogy szinte egy asztalnál ettek velünk. A terve az volt, hogy hozzuk haza, de valami "véletlen" folytán ott maradtak. :-) 

 Ez a rom tetején készült.

Hát, ez is egy nagyon szép nap volt. És minél több ilyenben van részünk, annál inkább megerősödünk abban az elhatározásban, hogy rendkívül fontos a sok-sok közös élmény a gyermekeinkkel. Későbbi kapcsolatunk záloga, hogy most mit és hogyan teszünk, mivel töltjük az időnket. Megér-e annyit az az elfoglaltság? Vagy azt az időt inkább rájuk kellene fordítani? 

Mondhatnám, hogy költői kérdések, de nem lenne igaz. Jobb ezeket megválaszolni. :-)

Játszótér és nyílt nap

A 2. nyílt nap is megvolt az iskolában, ami szintén tetszett Tamásnak. 

Azóta már be is írattuk. Innen már nincs visszaút. :-)

 Halat sajnos nem fogtak.

 Kedvenc játszóterük. Eljövendő otthonunktól 1,5 percre. :-)

 Unokatestvérek (és egy idegen kislány) körében. 

Sikerült felmásznia. Azóta már a mászófal is megy neki.