Telnek a dobozok, csökken az élettér

... mégis alig tűnik el valami a lakásból. Most jöttem rá, hogy már csak 3 hetem van pakolni, mert a héten is elég sűrű a menetrend. Csütörtökön Tamással megyek ovis kirándulásra Lillafüredre, pénteken az utolsó női alkalom lesz nálunk (persze a házikónkban továbbra is várunk mindenkit), szombaton hálóvendégünk lesz, és már itt is van a vasárnap. Tehát a héten már csak 1 napom van, a szerda.
Hétfőtől viszont gőzerővel kell pakolnom. Sok tekintetben emlékeztet ez a szentesi költözésre is. Most éppen amiatt, hogy Laci akkor 5 héten keresztül Pestre járt hétfőtől péntekig betanulni a Telekom világába, Tamással voltam otthon egyedül. Az elmúlt héten Pesten volt 5 napig, hogy egy új, bevezetésre kerülő programot, oktatást végighallgasson, amit jövő héttől kezd leoktatni az elkövetkezendő 1 hónapban. Most már ugyan itthon van, többnyire Miskolcon, de folyamatosan dolgozik.
Szentesen én bepakoltam a dobozba, Tamás pedig ki. Na, most ezt Dorka csinálja. Főként. Mert azért időnként a fiúk is odadugják az orrukat, hogy ebben vagy abban a dobozban mi van, megnézegetik, és már ki is került 1-2 holmi. Vagy épp a kidobásra szánt cuccok között turkálnak és könyörögnek, hogy "Ezt lécci, ne dobd kiiii! Lécciiii!"
Hát, így telnek a napok.
Majd felteszek egy képet Tamásék szobájáról, ahová hamarosan már csak aludni járnak be. :-)

Itt a kép a kezdetekről: