2015. szeptember 24., csütörtök

Elmúlt hétvége eseményei

Sajnos a pénteki alkalomról nem készítettem képet, pedig érdemes lett volna, mert az eddig nagynak mondott nappalink teljesen megtelt. Talán 17-en voltunk, + a gyerekek kint az udvaron. Őszinte légkörű, jó alkalom volt. Kifejezetten élveztem a friss ill. újra megtértek bizonyságtételeit. Nagyon üdítő volt.
Ezen a napon kora délután érkeztek a vendégeink Miskolcról.
 Az estét egy közös tortillázással zártuk, na meg egy kiadós ...- ig tartó beszélgetéssel. Aztán elvonultunk aludni egy kicsit.
Másnap teszteltük (nem mindannyian) a gyerekek ajándékát, amit a lányok hoztak. Tamás egész jól értette, hogyan is kell ACTIVITY-vel játszani.
Ádám azért örült a társasnak, mert így lett homokórája. :-)
Ők pedig a szomszéd unokájával játszottak az udvaron.

Másnap nagy örömünnep volt a gyülekezetben, ugyanis 8-an merítkeztek be.
 Összesen 4 családból. :-)


A közös ebéd után az imaházban hálaadó alkalom következett.

Hálásak voltunk Istennek ezért a napért, még ha rendesen el is fáradtunk. Hisz közben kiderült, hogy nem csak az a feladat, amire előre készültünk, hanem sok más, amit hirtelen be kellett tölteni valakinek. 
Én se gondoltam át előre, hogy a harmóniumtól nem fogok tudni felállni egy hosszú ideig, mert a medence mellett nagyon pici hely maradt...
Így rejtjelezve próbáltam üzenni, hogy valaki üljön oda a gyerekeink mellé, akik kicsit hosszúnak ítélték az alkalmat és már sokat fészkelődtek a helyükön.
Laci viszont egyszerre vagy 3 dolgot csinált, így ő se tudott oda menni.
Na, ez az az állapot, amikor a szolgálatban elveszik az ember. :-)
De nem baj, inkább tegyem, minthogy a másikra várjak.
Az a vágyam, kérésem Isten felé, hogy ez a 8 bemerítkező által is, de hadd lehessen mielőbb újabb csapat a medence mellett, az Ő dicsőségére!

2015. szeptember 13., vasárnap

Közös szülinap

Természetesen idén is sor került a három szeptemberi szülinapos köszöntésére. :-)
Hét közepén kiderült, hogy csak ezen a hétvégén tudjuk megszervezni, mert ha most nem, akkor valamikor októberben (??), vagy novemberben lett volna szabad hétvége. Így aztán nehogy elmaradjon, gyorsan megtartottuk.
Nagyon nagy öröm volt a gyerekeknek, mert eddig mindig a hivatalos dátum után tartottuk, most meg még a Dorkáét is megelőztük 1 nappal. 
Időnként nagyon nehéz szembesülni vele, hogy már milyen nagyok...
És akkor a képek:
 A torta saját készítésű, de az a "gyönyörű" 1szemű gitáros minion már nem. 
A gyertyák (itt nem látható) el voltak határolva ehető díszekkel egymástól, így mindenki annyit fújt el, ahány éves.
 4-6-8


 Az ajándék összerakása unokatesókkal.
 Ádám megkaptam első legóját, amit egészen jól összerakott egyedül.
"Nézzétek!"

Nagy családi ünnep

Bár megörökítettem, de csak most pótolom.
Anyáéknak júliusban volt a 40. házassági évfordulójuk, és akkor töltötte a 60. születésnapját is. Mindezt augusztusban tudtuk megünnepelni. Hálásak vagyunk Istennek értük, hogy ennyi évet töltöttek együtt az Ő kegyelméből.

Erről az eseményről szólnak a képek. :-)



2015. szeptember 7., hétfő

"Vége van a nyárnak...

... hűvös szelek járnak", de csak mostantól. A tanévkezdés hete még bőven 30 fokban ment le. Jó is volt így, mert így még kicsit nyarat érezhettek a gyerekek, talán a tanároknak se volt annyira kedvük tanítani, inkább játszani velük.

Véget ért az a nagyon ideális időszak, hogy reggel nagyjából együtt ébredünk, minden étkezéskor együtt ülünk asztalhoz, akár együtt főzünk-sütünk, játszunk, és néha pihengetünk.
Én sajnálom, hogy beindult, de hát ez az élet rendje. Lehet küzdeni a délutáni kötelező ottlét alól való elkérésért, amikhez nincs sok kedvem.
De hogy időrendben haladjak: kedden megvolt a sulis évnyitó, majd aznap a zeneiskolai is. És persze az ovi is beindult. Dórin nagyon meglepődtünk, mert igen lelkes volt, semmi sírás. Bár pályafutása csúcsán hagyta abba, mert 2. nap már az egyébként is arcán levő pöttyök erősebbek lettek, így elvittem doktornőhöz, aki a hétre kiírta, mert nem csak allergiásnak gondolja, hanem vírusosnak is. Sajnálta is, hogy nem mehet.
Pénteken jó volt együtt lenni a női közösségben, imában hordozni a gyermekeinket, tanárokat...
Vasárnap megvolt a imaházi gyermekcsoportom első foglalkozása. A fele gyerkőc átkerült másikba, így a fele új volt. Játszottunk, ismerkedtünk egymással. Eszter történetét fogom majd tanítani nekik.
És ma elkezdődött az újabb hét, de már legalább 10 fokkal hidegebb reggellel és jó erős széllel.
És ezzel kezdetét vette egy zűrös hét. Oviban felkaptam a gyerekeket, cipővásárlás, Tamást is felvettem, és be a zenesuliba órabeosztásra. Talán sikerült összehozni, hogy két nap alatt letudjuk a zeneovit, szolfézst, zongorát.
Holnap a drága jó autónk csomagtartóját viszem a szerelőhöz, mert elég gyakran van olyan hangulata, hogy nem nyitja a központi zár.
Délután Ádámot gyerekorvoshoz, hogy javasolja gyógytornára az oviba.
Szerdán ovisok szülői értekezlete. Csütörtökön Tamás szülőije, + lakógyűlés, ahová apát kell küldenem. És pénteken zenesuli a végső egyeztetés miatt.
És eközben Laci alig lesz itthon, szóval már most várom a hétvégét!!!

 Ez még suli előtti kép, a Csónakázó tónál levő augusztusi gyereknapon. 

 Mostanra már lelassult a paradicsomunk érése, de nem panaszkodhatok, mert volt olyan palánta, ami lazán 1,5-2 kg-ot termett. Így üvegekbe is került.
A képen látható volt a legmagasabb, ami majdnem Tamás méretű volt.
 Ez pedig az első tanítási nap.

Ez már ma készült. Miután a nyáron megtanult a két fiú biciklizni, Dóri meg profin és szélsebesen rollerezni, így ma is elvittük őket egy menetre. A gond csak az, hogy a teljes bicikliút nem az övék és van még mit igazítaniuk az egyenesen. 
A környék elég gyakran hallhatta a "Széle!" felkiáltást tőlünk. De hát egyszer ezt is meg kell tanulni. :-)
És akkor itt a vége.