"Vége van a nyárnak...

... hűvös szelek járnak", de csak mostantól. A tanévkezdés hete még bőven 30 fokban ment le. Jó is volt így, mert így még kicsit nyarat érezhettek a gyerekek, talán a tanároknak se volt annyira kedvük tanítani, inkább játszani velük.

Véget ért az a nagyon ideális időszak, hogy reggel nagyjából együtt ébredünk, minden étkezéskor együtt ülünk asztalhoz, akár együtt főzünk-sütünk, játszunk, és néha pihengetünk.
Én sajnálom, hogy beindult, de hát ez az élet rendje. Lehet küzdeni a délutáni kötelező ottlét alól való elkérésért, amikhez nincs sok kedvem.
De hogy időrendben haladjak: kedden megvolt a sulis évnyitó, majd aznap a zeneiskolai is. És persze az ovi is beindult. Dórin nagyon meglepődtünk, mert igen lelkes volt, semmi sírás. Bár pályafutása csúcsán hagyta abba, mert 2. nap már az egyébként is arcán levő pöttyök erősebbek lettek, így elvittem doktornőhöz, aki a hétre kiírta, mert nem csak allergiásnak gondolja, hanem vírusosnak is. Sajnálta is, hogy nem mehet.
Pénteken jó volt együtt lenni a női közösségben, imában hordozni a gyermekeinket, tanárokat...
Vasárnap megvolt a imaházi gyermekcsoportom első foglalkozása. A fele gyerkőc átkerült másikba, így a fele új volt. Játszottunk, ismerkedtünk egymással. Eszter történetét fogom majd tanítani nekik.
És ma elkezdődött az újabb hét, de már legalább 10 fokkal hidegebb reggellel és jó erős széllel.
És ezzel kezdetét vette egy zűrös hét. Oviban felkaptam a gyerekeket, cipővásárlás, Tamást is felvettem, és be a zenesuliba órabeosztásra. Talán sikerült összehozni, hogy két nap alatt letudjuk a zeneovit, szolfézst, zongorát.
Holnap a drága jó autónk csomagtartóját viszem a szerelőhöz, mert elég gyakran van olyan hangulata, hogy nem nyitja a központi zár.
Délután Ádámot gyerekorvoshoz, hogy javasolja gyógytornára az oviba.
Szerdán ovisok szülői értekezlete. Csütörtökön Tamás szülőije, + lakógyűlés, ahová apát kell küldenem. És pénteken zenesuli a végső egyeztetés miatt.
És eközben Laci alig lesz itthon, szóval már most várom a hétvégét!!!

 Ez még suli előtti kép, a Csónakázó tónál levő augusztusi gyereknapon. 

 Mostanra már lelassult a paradicsomunk érése, de nem panaszkodhatok, mert volt olyan palánta, ami lazán 1,5-2 kg-ot termett. Így üvegekbe is került.

A képen látható volt a legmagasabb, ami majdnem Tamás méretű volt.

 Ez pedig az első tanítási nap.

Ez már ma készült. Miután a nyáron megtanult a két fiú biciklizni, Dóri meg profin és szélsebesen rollerezni, így ma is elvittük őket egy menetre. A gond csak az, hogy a teljes bicikliút nem az övék és van még mit igazítaniuk az egyenesen. 

A környék elég gyakran hallhatta a "Széle!" felkiáltást tőlünk. De hát egyszer ezt is meg kell tanulni. :-)

És akkor itt a vége.