Ezen a napon kora délután érkeztek a vendégeink Miskolcról.
Az estét egy közös tortillázással zártuk, na meg egy kiadós ...- ig tartó beszélgetéssel. Aztán elvonultunk aludni egy kicsit.
Másnap teszteltük (nem mindannyian) a gyerekek ajándékát, amit a lányok hoztak. Tamás egész jól értette, hogyan is kell ACTIVITY-vel játszani.
Ádám azért örült a társasnak, mert így lett homokórája. :-)
Ők pedig a szomszéd unokájával játszottak az udvaron.
Másnap nagy örömünnep volt a gyülekezetben, ugyanis 8-an merítkeztek be.
Összesen 4 családból. :-)
A közös ebéd után az imaházban hálaadó alkalom következett.
Hálásak voltunk Istennek ezért a napért, még ha rendesen el is fáradtunk. Hisz közben kiderült, hogy nem csak az a feladat, amire előre készültünk, hanem sok más, amit hirtelen be kellett tölteni valakinek.
Én se gondoltam át előre, hogy a harmóniumtól nem fogok tudni felállni egy hosszú ideig, mert a medence mellett nagyon pici hely maradt...
Így rejtjelezve próbáltam üzenni, hogy valaki üljön oda a gyerekeink mellé, akik kicsit hosszúnak ítélték az alkalmat és már sokat fészkelődtek a helyükön.
Laci viszont egyszerre vagy 3 dolgot csinált, így ő se tudott oda menni.
Na, ez az az állapot, amikor a szolgálatban elveszik az ember. :-)
De nem baj, inkább tegyem, minthogy a másikra várjak.
Az a vágyam, kérésem Isten felé, hogy ez a 8 bemerítkező által is, de hadd lehessen mielőbb újabb csapat a medence mellett, az Ő dicsőségére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése