Lányos nap(ok)

CSEND VAN! Nagyon fura és szokatlan jelenség ez nálunk. Kétszer tapasztalható 24 órán belül: ebéd utáni alvás (ha mindenki egyszerre alszik) és éjszaka (már amennyire). De hogy ebéd körüli időben is csend legyen...ez végképp nem jellemző. Ha minden igaz, akkor ma és holnap mamáznak és papóznak a fiúk. Laci pedig dolgozik mindkét nap, így két teljes nap csak mi, lányok vagyunk itthon. Már olyan régóta szeretnék babázni is egy kicsit, lefeküdni az ágyra Dórival, beszélgetni vele jó sokat, odabújni hozzá.

El se tudom képzelni, milyen lesz az, hogy nem érkeznek folyamatos kérések, igények hozzám a gyerekektől.... Már most hiányoznak...

Szóval elhatároztam, hogy ez a két nap mi mindenre lesz nekem jó.

1. Több pihenés. Reggel fel nem kelek, míg Dóri nem ébred!!!!

2. Idegrendszer pihentetés. (Nincsenek a szokásos tyúkperek, nem kell igazságot szolgáltatni...stb)

3. Vasalás! De nem ám rohanva, kapkodva, hanem kényelmesen, közben Istentisztelet hallgatva.

4. Szokásos rendrakás.

5. Portörlés.

6. Egy kis takarítás, főzés...stb.

De a lényeg, hogy nyugodtan végezhetem a dolgaimat! Minden ráér!

Remélem, végre sikerül leírnom már a bababemutatós napunkat is. Ez is a terveim közt szerepel.

Kedden jelentkezem és megírom, mit sikerült megvalósítani. :-)

A fényképen természetesen Dóra van ("karkötője" is bizonyítja); most találtam a telefonomban.

A kiengedésünk napján már ő is nagyon akart szabadulni,

reggeltől folyton a rácshoz kuporodott, gyakran meg is fogta. :-))

Még nincs tél

Ma reggel szállingózott a hó. Szóltam a gyerekeknek. Tamás nagyon örült neki.

Majd megkérdezte:

"Anya, már tél van?"

"Igen. Már tél van."

"Neeem, még nincsen, ez csak hószállingózás! És különben se lapoztunk még a naptáron! (decemberre)

Szóval ezért nincs még tél, még akkor se, ha tegnap -6 fok volt reggel. :-)

Végre...

...elmehettünk ma sétálni. A gyerekek kb. 1 hete nem voltak levegőn. Ez azért is volt, mert Laci folyton dolgozott, mert szmog volt napokon át és mert -ez összefügg az elsővel- 3 gyerekkel + 13kg-os babakocsival, benne a közel 5 kg-os Dórival nem tudok lemenni.

Nehéz is hallgatnom, amikor könyörögnek, hogy induljunk sétálni. Legutóbb Tamás győzködött:

"De Anya, lécciiii, kérlek szépen! Én segítek neked levinni a babakocsit, már erős vagyok, mert sok fekvőtámaszt csináltam."

Mire én: "Hidd el, hogy az nagyon-nagyon nehéz."

Néhány perc múlva jön hozzám, lelkesen közölve mondandóját:

"Anyaaaa! Van egy jó ötletem! Vigyük Dórikát hordozóban!"

Ja, persze, biztos élvezetes lett volna a karomon vinni séta közben. :-)

Szóval ma -szmog ide vagy oda- kimentünk. Nekem is nagyon jól esett. Főként, mert együtt volt a család. Elmaradtam a teendőkkel, de nem bánom.

Ádám egészen ügyesen hordja már a szemüvegét. 2 naponta kell takarni az egyik szemét. Ezt már nehezebb viselnie.

És most néhány kép az elmúlt napokról.

A látszat csal, nem ennyire dundi.

Viszont ennyire huncut. Folyton beszél ...

... és mosolyog. Mi meg örülünk neki. :-)

Tamásnak hosszas győzködés után ennyire sikerült jó képet vágnia.

Szeretve lenni jó :-)

Szombaton volt a szülinapom. Olyan jó volt érezni családom szeretetét, a gyerekek izgatottságát, vajon mit kapok és mi az, amiből nekik is jut. :-)))

Mivel Tamás Lacival ment vásárolni, az ajándékokról ő is tudott. Ádám viszont nagy izgalommal várta, mit rejt az ajándéktáska, majd kérdezte mindenre: "Megehetem?"

Hááát...volt, ami rögtön elfogyott. De olyan jó volt látni, ahogy körülugráltak. Másnap mindenki kapott kedves rokonainktól egy tortaszeletet, így az se maradt el. :-)

Felfrissülés volt ez a nap végén nekem.

Boldog szülinapooot!

Meglepetééés!

(hangoztatta a "férfikar")

A legkisebb csak nézte, mi zajlik körülötte. :-)

Karácsonyi hangulatban... (Edit kedvéért)

Úgyis le akartam írni, de akkor most köret nélkül:

T: "Apa, kaphatok pufit?"

- "Nem, már fogat mostál!"

T: "Akkor lyukas lesz a fogam?"

- "Igen. És tudod mit csinálnak a lyukas foggal?" (prezentáció: száj kitát, amalgám villan)

T: "Feldíszítik?"

:-)

Isten áldjon!

Körülbelül 2 hete mondogatja Ádám, miközben játszik az autóival vagy állataival, hogy:

Isten áldjon, szia!

Nagyon tetszett. Gondolkoztam, miért is mondogatja, aztán eszembe jutott, hogy honnan hallotta.

Amikor telefonálunk és elköszönünk, így fejezzük be a beszélgetést. Azóta is megmosolygom, amikor hallom. Isten áldjon, szia!

8 hetes vagyok

Továbbá aranyos, mosolygós, nem túlzottan hasfájós KISLÁNY!

(Éjszaka arra ébredtünk, hogy többször hangosan kacagott. Még, ha nagyon fáradt voltam, akkor is megmosolyogtam.)

Szoktatás

Néhány hónapja -csak úgy- elvittük a fiúkat gyerekszemészetre. Nem sejtettem, hogy bármi rosszat fognak mondani, elővigyázatosság volt a célunk. Tamással minden rendben. Ádámnál kiderült, hogy az éleslátása nem alakult ki az egyik szemén. A papíron astigmatismus szerepel. Aki szeretne még olvashat róla, én most nem részletezem. A lényeg, hogy szemüveg kell. És ráadásul egész életében szemüveges lesz. Azért kell most elkezdeni, hogy később szemüveggel jól lásson. Nagyon elcsüggedtem. Mindenféle gondolat jött hirtelen. Pl. hogy elcsúnyítja majd az arcát...stb. Ja, és az egyik szemét 2 naponta takarni kell. Persze győzött bennem, hogy a javulás érdekében mindent meg kell tenni. Még ott a kórházi optikában rápróbáltuk azt a régi, fülre 10x rátekerhető szemüvegnek nevezett valamit. Könnybe lábadt a szemem. Na, ezt nem -gondoltam. Nagyon ellenséges volt Ádám is, nem tűrte meg magán. Az optikus azt tanácsolta, eleinte csak a szemét takarjuk, majd 1 év múlva, amikor már okosabb lesz és jobban tűri, akkor vegyünk neki. Belenyugodtuk. Nem rendszeresen, de takarjuk a szemét, már egész jól tűri, néha egy egész délelőttöt kibír. Aztán a 2 éves státuszvizsgálaton közölte velünk a gyerekorvos, hogy az optikus tanácsa butaság, ezzel a szemproblémával nem szabad várni.

Így kb. 1 hete elmentünk másik optikába szemüveget nézni.

Találtunk is normálisabbat. :-) (Persze, nekem sokkal szebb az arca nélküle, de hát...) Tegnap elkészült. Ma kezdtem a szoktatást mindenféle módon. Pl. a hordozóba ülhetett, ringattam, majd az ülemben ülve nézte a mesét. Olyan jól haladt a dolog, hogy már 25 percet kibírt szemüvegben. Már ennek is nagyon örülök, mert annyira nem kívánom magamnak ezt a hadműveletet, de tudom, csinálni KELL!

Ráadásra ráadás

Délelőtt nagy meglepetésben volt részem. Átjött hozzánk anya, míg leszaladok a Lidl-be, majd közölte velem, hogy utána elviszi a fiúkat. Nem is tudtam, hova lenni az örömtől, hogy újra lenne lehetőségem pihenni. 12 körül el is mentek, gyorsan befejeztem a főzést, megetettem Dórit és lefeküdtem. Kettő, azaz KÉT teljes órát voltam az ágyban, valamennyit aludtam is!!! Nagyon örültem neki.

Délutáni etetés közben kerestem a miskolci gyülekezet honlapján egy igehirdetést és meghallgattam. Kb. 40 perces volt, számomra nagyon aktuális üzenettel bírt. Akit érdekel, meghallgathatja:

http://www.baptista.hu/miskolcbelvaros/mp3/Kigyo_vilagossag_angyala_ordito_oroszlan__Molnar_Istvan.mp3

Azért is örültem, hogy megragadtam az alkalmat, mert már rég hallgattam úgy igehirdetést, hogy nem kellett közben gyerekekre figyelni. Áldott délután volt, köszönöm Uram!

Amikor Isten kárpótol

Tegnap írtam egy testvéri blogba, hogy én nem a szüneteket várom, hisz olyan most nincs nekünk, hanem a délutáni és éjszakai pihenéseket. Néha nagyon rákészülök és gyakran nem úgy alakul, hogy egyáltalán lefekhessek, nemhogy alhassak. Nem ritka az sem, hogy emiatt keserű lesz a szívem. Isten mégis kárpótol, mert annyira szeret és kegyelmes. Valami hasonlót írhattam... Gondoltam is, hogy jön a délutáni pihenő, vajon ma hogy lesz. Mi lesz, ha nem tudok pihenni? Pedig már annyira jó lenne. Hááát, a pihenés nem valósult meg. De! Nagyon örülök, hogy nem ez határozta meg a kedvemet a nap hátralevő részében.

Eljött a mai nap. Ma kárpótolt Isten. Már délelőtt éreztem, hogy segít nekem az indulataim féken tartásában. Pedig a mai is pörgős délelőtt volt, és a gyerekek se voltak "formában", mégse "akadtam ki". Igyekeztem Rá figyelni. A ráadás pedig: ebéd után én is tudtam velük pihenni egy kicsit. Ennek nagyon örültem.

Imatémám: Ádámka. Sokaktól hallottam, hogy ahol három gyerek van, ott a középső "sínyli meg" a kistestvér érkezését. Eddig nem figyeltem fel erre, de tegnap összeraktam Ádámka viselkedését. A sok nyafogás, unalmában állandóan enni és inni kérne...stb. Egyelőre nem tudom, hogy lehetne rajta segíteni. Várom a tippeket kedves Nagycsaládosok! (Lisztesek, Timurok és a többiek! :-))