...elmehettünk ma sétálni. A gyerekek kb. 1 hete nem voltak levegőn. Ez azért is volt, mert Laci folyton dolgozott, mert szmog volt napokon át és mert -ez összefügg az elsővel- 3 gyerekkel + 13kg-os babakocsival, benne a közel 5 kg-os Dórival nem tudok lemenni.
Nehéz is hallgatnom, amikor könyörögnek, hogy induljunk sétálni. Legutóbb Tamás győzködött:
"De Anya, lécciiii, kérlek szépen! Én segítek neked levinni a babakocsit, már erős vagyok, mert sok fekvőtámaszt csináltam."
Mire én: "Hidd el, hogy az nagyon-nagyon nehéz."
Néhány perc múlva jön hozzám, lelkesen közölve mondandóját:
"Anyaaaa! Van egy jó ötletem! Vigyük Dórikát hordozóban!"
Ja, persze, biztos élvezetes lett volna a karomon vinni séta közben. :-)
Szóval ma -szmog ide vagy oda- kimentünk. Nekem is nagyon jól esett. Főként, mert együtt volt a család. Elmaradtam a teendőkkel, de nem bánom.
Ádám egészen ügyesen hordja már a szemüvegét. 2 naponta kell takarni az egyik szemét. Ezt már nehezebb viselnie.
És most néhány kép az elmúlt napokról.
A látszat csal, nem ennyire dundi.
Viszont ennyire huncut. Folyton beszél ...
... és mosolyog. Mi meg örülünk neki. :-)
Tamásnak hosszas győzködés után ennyire sikerült jó képet vágnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése