Ádám az utóbbi 2-3 hónapban egy különös hóbortjának hódol.
A cselekmény időpontja kizárólag éjszaka, a helyszín a padló. Legyen az járólap vagy laminált, ez teljesen mindegy, csak olyan hely, ami hideg, ahol jó eséllyel fázhat fel/meg.
És mindezt olyan csendben teszi, hogy szinte lehetetlen meghallani.
Olyan is előfordult már, hogy mi még a nagyszobában beszélgettünk, az ajtó zárva volt, és csak egy nagy koppanásra figyeltünk fel. Ádám valószínűleg ült az ajtó előtt, elaludt és az ajtónak dőlt.
Roppant aranyos dolgokat csinál, de mégse olyan vicces, mert ha nem ébreszt Dóri éjszaka és nem nézek be, hogy Ádám a helyén van-e, akkor lehet, hogy órákat is a hideg padlón tölt.
Azt már lassan megszokjuk, hogy -talán mert nem tud rögtön elaludni- a zoknijait mindig leveszi a lábáról. (nyitott aljú zsákban alszik, ezért kell rá...)
Na, de ez a másik szokása?! Hogy lehetne rábírni, hogy feladja.
Melege van és keresi a természetes hűtést?
Vagy egyszerűen szép lassan 1-1 testrésze útnak indul az ágyról a föld felé s végül a
gravitáció teljesen lehúzza?
Nos, tegnap ez történt, amikor mentem ellenőrizni, hogy minden rendben van-e.
Hogy így indul-e a folyamat, vagy magához tér és úgy jön ki az ágyból, az rejtély marad, de az egyik elméletem igazolva látszik.
Gyorsan lefotóztuk, legyen min nevetnie néhány év múlva.
(Hamarosan írok Dóriról is.)
