Ünnepek

Ha valamennyire tartani szeretném az időrendet, akkor az első karácsonyi program a gyerekek karácsonya volt a gyülekezetben 23.-án. Nagyon színes volt a program. Énektanulás, karácsonyi történet, Panov apó eljátszása (felnőttek) - épp ezt nézték olyan áhítattal az első képen-, tízórai kalács gyümölcslével, sokféle kézműveskedés, vetélkedő és ajándékosztás.

 Eljött a várva várt nap. Megszólalt a csengő! 

 Izgalmas pillanatok. :-)

 Nagyon szereti nézegetni a könyveket, különösen az Anna, Peti sorozatot.

December 25.

 Szebeni Olivér bácsi volt a gyülekezetünkben.

Hozzánk jött az alkalom után ebédelni, beszélgetni. Kedves alkalom volt mindannyiunknak.

Ádám hamar összebarátkozott Ariellel, Szandra egyik fiával.

Hálásak voltunk Istennek, hogy tetszett a gyerekeknek az ajándék és örülhettünk az örömüknek.

Akkor lesz igazán teljes az örömünk, ha megértik majd igazán, miről is szól ez az ünnep.

Az ajándékozás nem ért véget, mert másnap anyáék hozták a csomagot és néhány nap múlva papa ajándékát is megkaptuk. 

Ja, leközölhető normális családi képet nem tudunk felrakni. :-(

Kedves Kati néni!

Érkezett ma hozzánk egy nagy doboz. Mindannyian izgatottan kezdtük kibontani, vajon mi is lehet benne... A feladónál láttuk, hogy tőled származik. Talán játék? Izgalmunknak véget vetve, kitárult előttünk a doboz, és megpillanthattuk mit is rejt. Hááát... érdemes lett volna lefotózni Tamás arcát, amikor meglátta a nagy csomag paprikát. "Paprikaaaa???" De hát gyerek, és őszinte, mást vár egy nagy csomagból.

Amikor viszont meglátta azt a társasjátékot, amivel az oviban is szokott játszani, madarat lehetett volna vele fogatni. Most következne az a fejezet, hogy miért költöttél ennyit, de ismerem részedről a folytatást, és igen, gyorsan be is csukom a számat! :-) Így hát nem marad más hátra, minthogy megköszönjük kedvességeteket, a doboz teljes tartalmát! És tudd, hogy nagyon jó választás volt mindkét játék, Dóri örömmel hordja a kirakót a lakás különböző pontjaiba. Egyébként meg ügyesen teszi a helyére, ha nem is elsőre. 

És itt egy kép, ahol elméletileg neked köszönik meg a sok ajándékot. 

Nem kell megijedni, Ádámnak nem maradt így a szája és a szeme! :-)

Ma este

Ádámnak néhány napja begyulladt a szeme, kaptunk rá szemcseppet, és most már úgy tűnik, rendben is van.
Jött az esti mese. Teljesen véletlenül az Anna, Peti könyvek közül éppen azt vettem le, amiben Annának szemgyulladása van és nem akarja, hogy cseppentsenek neki. Ismerős volt a probléma Ádámnak is.
Rögtön be is jelentette:
- Nekem nem kell már cseppenteni, már nincs benne a szemgyulladás! Látod? - mondta ezt, miközben a szemhéját teljesen lehúzta... (Ági! Biztos, hogy nevetőgörcsöt kaptál volna! :-)

A másik Tamás esti imádságáról szól:
- Köszönjük Úr Jézus, hogy Dórinak van már egy nagyobb és egy pici foga. Kérlek, tanítsd meg, hogy ő is tudjon húst enni!

És hát Ádám állandó mondat se hiányozhat, amit néha 20-30 percenként is hallok:
- Anaaa! Annál inni?
Ki tudja mondani tisztán az anyát és az adnál szót is, de kiskorától így rögzült benne...
S ha visszakérdezek, hogy ki az az Ana, akkor huncutul mosolyog. De az is megtörténik, hogy mérgesen rám néz és közli, hogy: "én azt mondtam, hogy a-nya!"

Dórika néha megtisztel egy nyanyával, úgyhogy egy szavam se lehet, annyi hívójelem van már... :-)

Újra

... rekedtség, köhögés, közeli hörgők...stb. Tamásnál. Valószínűsítem, hogy az előző betegsége után hamar ment oviba, udvar, hideg, szaladgálás, kiabálás...stb. De! Lázmentes! És olyan jó, hogy már ilyen nagy és csak a porlasztó elé ültetem és halad a dolog. Még jobb lenne, ha hajlandó lenne a maszkot felvenni, de attól még fél. Holnap kitalálok valami vicceset, hátha felvenné az arcára. 

Mondta is: "Anya! Ha porlasztottam magam, játszhatok?"

Egy újabb itthon töltött hete lesz.

Laci is kidőlt, valószínűleg nem gyógyult meg rendesen. Meg hát 8 napból 7-et dolgozni, ráadásul napi 11 órát... és azt végigbeszélni...és buszon haza...nem irigylem. De pedagógusként is végigbeszélte az órákat, most is el fog múlni ez az időszak. 

 És ha gyógyulást ugyan nem is ad, de mindannyiunkat kárpótolt ez a finom kenyérke, amit legújabb jénai tálamban próbáltam ki. Az íze és az illata még finomabb, mint a látványa. :-)

Mondások

Ádám:

• Örülni fog rám a Mikulás? (jelentése: Úgy gondolja a Mikulás, hogy jó voltam, vagyis fogok kapni ajándékot?)
• Apa szakállát kivennéd? (Vagyis: a zuhanyzón levő kék kosárban volt Laci borotvája, amivel szeretett volna fürdés közben játszani, csak a borotvához nem mert nyúlni, ezt kellett volna nekem szakáll néven eltávolítani...)

Tamás: Lacival a hónapokat kezdték sorolni.

• Január - kezdi Tamás.
• Mi is a következő? -kérdi.
• Feb... -segít Laci.
• -tember. - folytatja Tamás.
• Aztán mi is jön? 
• Már... - kezdi Laci...
• Mária! - folytatja Tamás hangos felkiáltással.

Olyan jót nevettünk. Olyan poénjai vannak Tamásnak, kezdve a pl. szójátékokkal... most elfelejtettem, amit tegnap mondott, remélem, Laci még nem és akkor közzéteszem. :-)

Végre!!!

Kibújt Dóri első foga és a 2. is szinte kint van! 1 hét híján 15 hónaposan elég jó teljesítmény! :-)
Tehát megkönnyebbülhetek, hogy nem kell éveken át turmixolni. Egyébként se panaszkodhatok, mert olyan ügyesen elnyammogja a darabos ételeket is. El se tudom képzelni, milyen lesz fogakkal... De azért csak jöjjenek.
És egy kép a mai porlasztás közben. Már jobban áll a szeme!!! :-)

Rövid jelentés

...arról, hogy hogy vagyunk. Tegnap orvoshoz vittem anyával a két kicsit. Torok/mandulagyulladás, + Dóri kruppos is, amit már tudtam. Nagyon zsúfolt nap volt, de aminek örülök, hogy sikerült felíratni a porlasztót, így ugyanis 17000 Ft helyett csak 3500 Ft-ot fizettem.
Délután Tamásnak volt az oviban adventi játszóház. Másra számított. Sok kézműveskedés volt, ami nem kedvence. Többnyire azért is, mert nem megy neki. A rajzolást, színezést megszerette és egész ügyes, de az olló használata közben sírva fakadt. Annyira megsajnáltam. El is határoztam, hogy legalább 2x vágunk egy héten...

No, de visszatérve a betegekre:
- Dórinál állapota erősen stagnál. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy 1x sem fulladt be és a körülményekhez képest tűrhetőek az éjszakák. Nem mondom, hogy nem ijesztett meg azokkal a hangokkal, amiket kiadott, de nem történt semmi baj. Ma sokat porlasztottam. Utána mindig jobban volt kb. 1 órán át. Az is kegyelem, hogy egész jól viseli a porlasztást. Néha nyalogatja a levegőt, néha fújja, szagolja...stb. Olyan kis drága. Láza nincs, csak estére hőemelkedés. Ez is nagy dolog! Viszont a kedve nagyon vacak. Lépni se lehet tőle... ez most ilyen.
- Ádám: ma kezdett el jobban köhögni, előbb az ágyában fuldoklott. Őt is porlasztottam 2x, holnap többet kell. Láztalan, nyűgös, de tűrhető az állapota.

Laci vasárnaptól péntekig nonstop dolgozik. Ma éppen Pesten volt.
Egyébként jól vagyunk és örülünk a hónak. Főként azért, mert a gyerekeink örülnek neki. Én annál kevésbé, mert holnap a korai indulás előtt még le kell takarítanom az autót, úgyhogy be is fejezem!
Jó éjszakát mindenkinek!

Na, és a folytatás

1 hete jelentkeztem. Többen érdeklődtetek, hogy vagyunk. Nos, Tamás kapta el legkésőbb és úgy tűnik, ő gyógyult meg leghamarabb, már csak időnként köhög. Holnap már megy oviba. Laci is egészen gyorsan helyreállt. Nálam tart még a köhögés, de már sokkal jobb a helyzet. És már hangom is van! :-)

És akkor egy nem átlagos vasárnap délutánról is írok egy kicsit. Épp délutáni csendespihenő volt, amikor hallom, hogy Dóri sírni próbál, de még az sem megy, mert hörög, fullad...stb. Megyek hozzá. Szegényke aludt volna még...mivel nem kapott levegőt, csak szenvedett. Megitattam, nyitottam ablakot, átvittem a másik szobába, ahová 2 órája teregettem ki a párás ruhákat és hamarosan jobban is lett. Épphogy végeztem, jön ki Ádám sírva a szobájából. Nem is kellett kérdeznem, mi a baja, mert látszott rajta. Bepisilt alvás közben. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára...persze nem is ez a lényeg. (főként, hogy meg van fázva, folyik az orra...) Ja, és a lényeg, hogy Tamás ágyán alhatott, szóval az ő ágya lett "megtisztelve".
S ha már itt tartunk, akkor egy kis fürdés, hajmosás uzsonnaidőben. Annak örültem, hogy a történtek kicsit sem bosszantottak, békességem volt. Újra annak örültem, hogy milyen jó, hogy nem egyszerre vagyunk mind betegek. Ugyan -úgy tűnik- azt nem kerülhetjük el, hogy végigmenjen mindenkin, de nem betegen kell ápolni a családot. Dóri különösen nehéz eset. Szűk 1 éve volt utoljára (és először) kruppos. Még emlékszem azokra az éjszakákra... Magas láz, sok imádság és várakozás, hogy elég-e, ha mi porlasztunk, vagy vinnünk kell a kórházba. Most úgy fektettem le, hogy adtam neki kúpot, talán néhány órával többet tud aludni, mint akkor. Az a jó, hogy tiszta a levegő kint, mert ha még köd is lenne...
Egy Igevers jutott eszembe: "Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!" Ézsaiás 48:22
Nem tudom, ilyen helyzetekben mit tennék, ha nem lennék hívő. Elég sok minden ér most bennünket, ami még inkább arra ösztönöz, hogy kizárólag Isten kezében vagyunk biztonságban, és, hogy semmi sem természetes. Pl. az egészségünk. Isten ajándéka, ha minden rendben van. Ha nincs, Ő az, aki átsegít nehézségeken, Aki meggyógyít orvosok által, vagy nélkülük. Több név jön most elém, akiknek nincs békességük, mert a testi bajaikkal csak az orvost keresik fel, vagy még azt sem.  Bárcsak irányt változtatnának.

Visszatérve: holnap elviszem Dórit a gyerekorvoshoz és Ádámot is. A képek délelőtt készültek. Akkor még jobb volt a kedvük.

A két kópé. :-)