Ádámnak néhány napja begyulladt a szeme, kaptunk rá szemcseppet, és most már úgy tűnik, rendben is van.
Jött az esti mese. Teljesen véletlenül az Anna, Peti könyvek közül éppen azt vettem le, amiben Annának szemgyulladása van és nem akarja, hogy cseppentsenek neki. Ismerős volt a probléma Ádámnak is.
Rögtön be is jelentette:
- Nekem nem kell már cseppenteni, már nincs benne a szemgyulladás! Látod? - mondta ezt, miközben a szemhéját teljesen lehúzta... (Ági! Biztos, hogy nevetőgörcsöt kaptál volna! :-)
A másik Tamás esti imádságáról szól:
- Köszönjük Úr Jézus, hogy Dórinak van már egy nagyobb és egy pici foga. Kérlek, tanítsd meg, hogy ő is tudjon húst enni!
És hát Ádám állandó mondat se hiányozhat, amit néha 20-30 percenként is hallok:
- Anaaa! Annál inni?
Ki tudja mondani tisztán az anyát és az adnál szót is, de kiskorától így rögzült benne...
S ha visszakérdezek, hogy ki az az Ana, akkor huncutul mosolyog. De az is megtörténik, hogy mérgesen rám néz és közli, hogy: "én azt mondtam, hogy a-nya!"
Dórika néha megtisztel egy nyanyával, úgyhogy egy szavam se lehet, annyi hívójelem van már... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése