Pörgés

Most vettem észre, hogy egy hónap telt el legutóbbi bejegyzésem óta. Elnézést kérek azoktól, akik innen értesülnek a velünk kapcsolatos eseményekről, hogy így elhanyagoltam az írást, amit úgy is írhatnék, hogy éjféltájban inkább aludni mentem helyette.

Kati néni! Nagyon boldog névnapot kívánunk neked! Sajnos, ez is elmaradt a nagy rohanásban, pedig egy napon ünneplünk. Sok-sok puszit küldünk neked! És persze ezeket a tulikat! :-)

Visszatérve a hétköznapokba. Talán könnyebbnek tűnik, hogy csak Dóri van itthon velem. Nekem nem az. Egyrészt többet unatkozik, másrészt mindig van valami beszereznivaló, az oviba is, de itthonra is, amit ugyanúgy meg kell oldanom.
Nem beszélve a betegségekről. Sajnos erről szólt az utóbbi 2 hetünk. Egy ideje köhögtek, kaptak mindenféle házi gyógymódot, de kevésnek bizonyult. Tamás kezdte hányás-hasmenéssel több, mint 2 hete, mikor egy éjszaka és egy nappal ment a nonstop fertőtlenítés, mosás, merthogy amerre járt (szobától wc-ig), mindent beterített. De hamar átment rajta, aminek örültem. A hasmenés részét Lacival mi is elkaptuk, de hasonlóan gyorsan kigyógyultunk belőle.
2 nap ovi után lebetegedett. A köhögésben Ádám is partnere lett. Ezután jött a köptető, mézes tea, fokhagyma...stb. Aztán csak orvoshoz kellett vinnem őket, természetesen nem ugyanazon a napon.
Ádám öklendezésig köhögött. Hallott is valamit a doktornő, így irány a rtg. Ahol végül negatív lett a lelet. Tamás 2 nap múlva lett rosszabbul, amikor estére nagyon fájni kezdett a füle és be is lázasodott.
Vele másnap a fülészet. Ezen a hétvégén volt a gyülekezetben az asszonynap, ez is bőven igényelt szerveznivalót részemről. 2 autóval mentünk innen. Nagyon örülök, hogy nem hagyott ott minket az autó. Most jöttem rá, hogy sötétben csak utasként szeretek autóban ülni, nem sofőrként.
Következő héten Debrecenbe mentünk a Klinikára a szokásos kontrollra. Hááát... lehet, hogy nyáron sehová nem fogunk menni. Számomra nem eléggé egyértelmű a doki véleménye. Majd kiderül.
Ezen a hétvégén úgy tűnt, hogy Dóri se marad már ki a betegek sorából. Egy hete ő is köhög, most már egyre rosszabb. Holnap doki.
Tegnap a gyermekortopédián voltam Miskolcon Tamással és Dórival. Dorkával minden rendben. Tamásnak viszont írtak fel szandált, mert bokasüllyedése és borzalmas lúdtalpa is van. Ezt persze tudtuk, csináljuk a lábtornát 1-2 éve, de semmi változás nincs. És hogy ne fájjon felnőtt korára úgy a lába, mint Lacinak, most kell még kezelni. Megdöbbentő, hogy 12000 Ft-ért adnak egy ilyen szandált, amit jó esetben fél évig fog hordani...
Ja, és Lacit kihagytam, aki 2-3 hete úgy köhög, mint aki megfulladni készül... De sok pihenésre, gyógyulásra elméletileg nincs lehetősége, mert ebben a hónapban üzletben ül és még a hétvégék is munkával telnek... Remélem, valahogy kilábal belőle.
Az autónk újra vacakol. Mindig jön valami újabb hiba (is). Lassan nem érdemes rákölteni, csak mivel munkaautó is egyben és újat nem tudunk venni, nem tehetünk mást, mint javíttatjuk és adjuk a bankkártyánkat.
Van egy eddigieknél sokkal komolyabb vevőjelöltünk a lakásra. Várjuk a folytatást! Az a kevés szabija Lacinak, már most nagyon-nagyon kevésnek tűnik, ha egy esetleges költözésre és a nyári "eseményre" gondolok. De igaz az, hogy "elég minden napnak a maga baja".
Holnaptól mennek oviba a fiúk, mert csütörtökön Mikulás ünnepség lesz. A verseket megtanítottam nekik, ha sikerül felvennem (IDŐ!!!), akkor felteszem ide.
És nemsoká itt a karácsony. A gyülekezeti gyerekkarácsonyra is kell készülnöm az itthonin túl, és a napok csak telnek és telnek. Mindig ilyen gyorsan telt el 24 óra???
Laci sajnos dolgozni fog 24.-én. Azért igyekszek majd mindent megtenni, hogy ne egy átlagos nap legyen.
És hogy jó dolgokról is írjak, ne csak a sűrű napokról. Tegnap Dóri kijött hozzám a konyhába és a következő párbeszéd hangzott el köztünk:
- Anya! Azt szeretném mondani, hoooogy... éhes vagyok! Kérek valamit!
- És mit kérsz?
- Hááát, nem tudom.
- Kérsz almát?
- Ööööö...nem!
- Kekszet?
- Nem!
- Rudit?
- Rudit?? Nem kérek rudit! Valami mást. Jó?
- Jó.
- Tedd a tálkába.

Ehhez csak annyit, hogy végül nem derült ki, mit is tegyek a tálkába. Ez is mutatja, hogy beteg, valóban nem jó az étvágya, nem kíván semmit és tényleg keveset eszik. Hogy ő nem kér almát, rudit, amik a kedvencei?!
De olyan gyakran jön, átölel és mondja: Annyira szeretlek! :-)
Örülök, ha a pörgésben kapok 1-1 ilyen "injekciót" tőlük és már könnyebben is megy a folytatás.

Fogalmam sincs, mikor fogok újra írni, mert a következő hetek is nagyon be vannak/lesznek táblázva.
De karácsonyi képeket mindenképp teszek majd fel. Addig is áldott adventet kívánok mindenkinek!