Ünnepek

Ha valamennyire tartani szeretném az időrendet, akkor az első karácsonyi program a gyerekek karácsonya volt a gyülekezetben 23.-án. Nagyon színes volt a program. Énektanulás, karácsonyi történet, Panov apó eljátszása (felnőttek) - épp ezt nézték olyan áhítattal az első képen-, tízórai kalács gyümölcslével, sokféle kézműveskedés, vetélkedő és ajándékosztás.

 Eljött a várva várt nap. Megszólalt a csengő! 

 Izgalmas pillanatok. :-)

 Nagyon szereti nézegetni a könyveket, különösen az Anna, Peti sorozatot.

December 25.

 Szebeni Olivér bácsi volt a gyülekezetünkben.

Hozzánk jött az alkalom után ebédelni, beszélgetni. Kedves alkalom volt mindannyiunknak.

Ádám hamar összebarátkozott Ariellel, Szandra egyik fiával.

Hálásak voltunk Istennek, hogy tetszett a gyerekeknek az ajándék és örülhettünk az örömüknek.

Akkor lesz igazán teljes az örömünk, ha megértik majd igazán, miről is szól ez az ünnep.

Az ajándékozás nem ért véget, mert másnap anyáék hozták a csomagot és néhány nap múlva papa ajándékát is megkaptuk. 

Ja, leközölhető normális családi képet nem tudunk felrakni. :-(

Kedves Kati néni!

Érkezett ma hozzánk egy nagy doboz. Mindannyian izgatottan kezdtük kibontani, vajon mi is lehet benne... A feladónál láttuk, hogy tőled származik. Talán játék? Izgalmunknak véget vetve, kitárult előttünk a doboz, és megpillanthattuk mit is rejt. Hááát... érdemes lett volna lefotózni Tamás arcát, amikor meglátta a nagy csomag paprikát. "Paprikaaaa???" De hát gyerek, és őszinte, mást vár egy nagy csomagból.

Amikor viszont meglátta azt a társasjátékot, amivel az oviban is szokott játszani, madarat lehetett volna vele fogatni. Most következne az a fejezet, hogy miért költöttél ennyit, de ismerem részedről a folytatást, és igen, gyorsan be is csukom a számat! :-) Így hát nem marad más hátra, minthogy megköszönjük kedvességeteket, a doboz teljes tartalmát! És tudd, hogy nagyon jó választás volt mindkét játék, Dóri örömmel hordja a kirakót a lakás különböző pontjaiba. Egyébként meg ügyesen teszi a helyére, ha nem is elsőre. 

És itt egy kép, ahol elméletileg neked köszönik meg a sok ajándékot. 

Nem kell megijedni, Ádámnak nem maradt így a szája és a szeme! :-)

Ma este

Ádámnak néhány napja begyulladt a szeme, kaptunk rá szemcseppet, és most már úgy tűnik, rendben is van.
Jött az esti mese. Teljesen véletlenül az Anna, Peti könyvek közül éppen azt vettem le, amiben Annának szemgyulladása van és nem akarja, hogy cseppentsenek neki. Ismerős volt a probléma Ádámnak is.
Rögtön be is jelentette:
- Nekem nem kell már cseppenteni, már nincs benne a szemgyulladás! Látod? - mondta ezt, miközben a szemhéját teljesen lehúzta... (Ági! Biztos, hogy nevetőgörcsöt kaptál volna! :-)

A másik Tamás esti imádságáról szól:
- Köszönjük Úr Jézus, hogy Dórinak van már egy nagyobb és egy pici foga. Kérlek, tanítsd meg, hogy ő is tudjon húst enni!

És hát Ádám állandó mondat se hiányozhat, amit néha 20-30 percenként is hallok:
- Anaaa! Annál inni?
Ki tudja mondani tisztán az anyát és az adnál szót is, de kiskorától így rögzült benne...
S ha visszakérdezek, hogy ki az az Ana, akkor huncutul mosolyog. De az is megtörténik, hogy mérgesen rám néz és közli, hogy: "én azt mondtam, hogy a-nya!"

Dórika néha megtisztel egy nyanyával, úgyhogy egy szavam se lehet, annyi hívójelem van már... :-)

Újra

... rekedtség, köhögés, közeli hörgők...stb. Tamásnál. Valószínűsítem, hogy az előző betegsége után hamar ment oviba, udvar, hideg, szaladgálás, kiabálás...stb. De! Lázmentes! És olyan jó, hogy már ilyen nagy és csak a porlasztó elé ültetem és halad a dolog. Még jobb lenne, ha hajlandó lenne a maszkot felvenni, de attól még fél. Holnap kitalálok valami vicceset, hátha felvenné az arcára. 

Mondta is: "Anya! Ha porlasztottam magam, játszhatok?"

Egy újabb itthon töltött hete lesz.

Laci is kidőlt, valószínűleg nem gyógyult meg rendesen. Meg hát 8 napból 7-et dolgozni, ráadásul napi 11 órát... és azt végigbeszélni...és buszon haza...nem irigylem. De pedagógusként is végigbeszélte az órákat, most is el fog múlni ez az időszak. 

 És ha gyógyulást ugyan nem is ad, de mindannyiunkat kárpótolt ez a finom kenyérke, amit legújabb jénai tálamban próbáltam ki. Az íze és az illata még finomabb, mint a látványa. :-)

Mondások

Ádám:

• Örülni fog rám a Mikulás? (jelentése: Úgy gondolja a Mikulás, hogy jó voltam, vagyis fogok kapni ajándékot?)
• Apa szakállát kivennéd? (Vagyis: a zuhanyzón levő kék kosárban volt Laci borotvája, amivel szeretett volna fürdés közben játszani, csak a borotvához nem mert nyúlni, ezt kellett volna nekem szakáll néven eltávolítani...)

Tamás: Lacival a hónapokat kezdték sorolni.

• Január - kezdi Tamás.
• Mi is a következő? -kérdi.
• Feb... -segít Laci.
• -tember. - folytatja Tamás.
• Aztán mi is jön? 
• Már... - kezdi Laci...
• Mária! - folytatja Tamás hangos felkiáltással.

Olyan jót nevettünk. Olyan poénjai vannak Tamásnak, kezdve a pl. szójátékokkal... most elfelejtettem, amit tegnap mondott, remélem, Laci még nem és akkor közzéteszem. :-)

Végre!!!

Kibújt Dóri első foga és a 2. is szinte kint van! 1 hét híján 15 hónaposan elég jó teljesítmény! :-)
Tehát megkönnyebbülhetek, hogy nem kell éveken át turmixolni. Egyébként se panaszkodhatok, mert olyan ügyesen elnyammogja a darabos ételeket is. El se tudom képzelni, milyen lesz fogakkal... De azért csak jöjjenek.
És egy kép a mai porlasztás közben. Már jobban áll a szeme!!! :-)

Rövid jelentés

...arról, hogy hogy vagyunk. Tegnap orvoshoz vittem anyával a két kicsit. Torok/mandulagyulladás, + Dóri kruppos is, amit már tudtam. Nagyon zsúfolt nap volt, de aminek örülök, hogy sikerült felíratni a porlasztót, így ugyanis 17000 Ft helyett csak 3500 Ft-ot fizettem.
Délután Tamásnak volt az oviban adventi játszóház. Másra számított. Sok kézműveskedés volt, ami nem kedvence. Többnyire azért is, mert nem megy neki. A rajzolást, színezést megszerette és egész ügyes, de az olló használata közben sírva fakadt. Annyira megsajnáltam. El is határoztam, hogy legalább 2x vágunk egy héten...

No, de visszatérve a betegekre:
- Dórinál állapota erősen stagnál. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy 1x sem fulladt be és a körülményekhez képest tűrhetőek az éjszakák. Nem mondom, hogy nem ijesztett meg azokkal a hangokkal, amiket kiadott, de nem történt semmi baj. Ma sokat porlasztottam. Utána mindig jobban volt kb. 1 órán át. Az is kegyelem, hogy egész jól viseli a porlasztást. Néha nyalogatja a levegőt, néha fújja, szagolja...stb. Olyan kis drága. Láza nincs, csak estére hőemelkedés. Ez is nagy dolog! Viszont a kedve nagyon vacak. Lépni se lehet tőle... ez most ilyen.
- Ádám: ma kezdett el jobban köhögni, előbb az ágyában fuldoklott. Őt is porlasztottam 2x, holnap többet kell. Láztalan, nyűgös, de tűrhető az állapota.

Laci vasárnaptól péntekig nonstop dolgozik. Ma éppen Pesten volt.
Egyébként jól vagyunk és örülünk a hónak. Főként azért, mert a gyerekeink örülnek neki. Én annál kevésbé, mert holnap a korai indulás előtt még le kell takarítanom az autót, úgyhogy be is fejezem!
Jó éjszakát mindenkinek!

Na, és a folytatás

1 hete jelentkeztem. Többen érdeklődtetek, hogy vagyunk. Nos, Tamás kapta el legkésőbb és úgy tűnik, ő gyógyult meg leghamarabb, már csak időnként köhög. Holnap már megy oviba. Laci is egészen gyorsan helyreállt. Nálam tart még a köhögés, de már sokkal jobb a helyzet. És már hangom is van! :-)

És akkor egy nem átlagos vasárnap délutánról is írok egy kicsit. Épp délutáni csendespihenő volt, amikor hallom, hogy Dóri sírni próbál, de még az sem megy, mert hörög, fullad...stb. Megyek hozzá. Szegényke aludt volna még...mivel nem kapott levegőt, csak szenvedett. Megitattam, nyitottam ablakot, átvittem a másik szobába, ahová 2 órája teregettem ki a párás ruhákat és hamarosan jobban is lett. Épphogy végeztem, jön ki Ádám sírva a szobájából. Nem is kellett kérdeznem, mi a baja, mert látszott rajta. Bepisilt alvás közben. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára...persze nem is ez a lényeg. (főként, hogy meg van fázva, folyik az orra...) Ja, és a lényeg, hogy Tamás ágyán alhatott, szóval az ő ágya lett "megtisztelve".
S ha már itt tartunk, akkor egy kis fürdés, hajmosás uzsonnaidőben. Annak örültem, hogy a történtek kicsit sem bosszantottak, békességem volt. Újra annak örültem, hogy milyen jó, hogy nem egyszerre vagyunk mind betegek. Ugyan -úgy tűnik- azt nem kerülhetjük el, hogy végigmenjen mindenkin, de nem betegen kell ápolni a családot. Dóri különösen nehéz eset. Szűk 1 éve volt utoljára (és először) kruppos. Még emlékszem azokra az éjszakákra... Magas láz, sok imádság és várakozás, hogy elég-e, ha mi porlasztunk, vagy vinnünk kell a kórházba. Most úgy fektettem le, hogy adtam neki kúpot, talán néhány órával többet tud aludni, mint akkor. Az a jó, hogy tiszta a levegő kint, mert ha még köd is lenne...
Egy Igevers jutott eszembe: "Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!" Ézsaiás 48:22
Nem tudom, ilyen helyzetekben mit tennék, ha nem lennék hívő. Elég sok minden ér most bennünket, ami még inkább arra ösztönöz, hogy kizárólag Isten kezében vagyunk biztonságban, és, hogy semmi sem természetes. Pl. az egészségünk. Isten ajándéka, ha minden rendben van. Ha nincs, Ő az, aki átsegít nehézségeken, Aki meggyógyít orvosok által, vagy nélkülük. Több név jön most elém, akiknek nincs békességük, mert a testi bajaikkal csak az orvost keresik fel, vagy még azt sem.  Bárcsak irányt változtatnának.

Visszatérve: holnap elviszem Dórit a gyerekorvoshoz és Ádámot is. A képek délelőtt készültek. Akkor még jobb volt a kedvük.

A két kópé. :-)

Miértek helyett inkább köszönöm!

Lassan 1 hete fáj a torkom, kb. 4 napja nonstop köhögök. Napközben még könnyebb is elviselni, de amikor már félülő helyzetben se tudok aludni, mert folyton azt érzem, hogy kiszakad a tüdőm, akkor már könnyű lenne elégedetlenkedni. Egyik nap, aminek az éjjelén a köhögés már azért zavart, mert féltem, hogy mindenkit felébresztek vele, azon kezdtem gondolkozni, hogy miért is lehetek hálás ebben a helyzetben.
Nos: Laci ugyan elkapta tőlem, és Tamás is köhögésbe kezdett, de milyen jó, hogy november vége van és eddig senki nem volt beteg. Tamás se hozott haza semmiféle vírust az oviból. (Épp a napokban beszélgettünk anyukákkal, hogy mennyire értelmetlen, hogy 3 évesen ovira kötelezik a kisgyermekeket, amikor még az immunrendszere jócskán erősödésre szorul....Tamás ékes bizonyítéka, hogy 5 év alatt milyen sokat erősödött a szervezete!)
Aztán eszembe jutott az is, hogy se Ádám, se Dóra nem látszik betegnek. Vagyis milyen kegyelem, hogy nem vagyunk mind az 5-en betegek és nem a teljes családot kell ápolni. Annak külön örülök, hogy Tamás nem lázas, nem kell folyton ellenőrizni, lázat csillapítani...stb.
Hálás lehetek azért is, hogy Lacinak most 5 pihenőnapja van, amit ugyan betegen, de köztünk tölthet.
Aztán épp azon gondolkoztam még szombaton, hogy jó lenne, ha Tamás nem menne ezen a héten oviba, mert nagyon durva hányás-hasmenéses vírus tombol magas lázzal. Hát, Tamás annyira köhögni kezdett a hétvégén, hogy így nem engedtük oviba. Így ez is megoldódott, noha betegség által.
Összességében hálás vagyok Istennek hogy nem az foglalkoztat, hogy miért pont most érkezett ez a betegség, hanem egyszerűen kérjük és várjuk a gyógyulást! :-)

Szülinap

Korábban beszéltünk róla Lacival, hogy egyszer majd el kellene menni a gyerekekkel a cukrászdába. Nagy élmény lenne nekik, hogy választhatnak sütit, ott ehetik meg...stb. A szülinapom kiváló alkalom volt erre, hogy ott ünnepeljünk. Mondanom se kell, rögtön sorolni kezdték, hogy mit és mennyit kérnek. :-)
Na, ebbe azért mi is beleszóltunk.

Tűzriadó

- Tamás voltatok ma kint az udvaron az oviban?
- Nem. Azt mondta óvónéni, hogy betegek lennénk. Biztos nagyon hideg volt kint.
- Ma nem volt hideg.
- Ja, azt mondta, hogy tűzriadó van.
- Tűzriadó??? Nem szmogriadót mondott?
- Jaaaa, de!


Esti imádság következik:
- Ádám, miért imádkozzunk? -kérdezem én.
- Mert az imádság megvéd.
- Mitől véd meg?
- Hát, a csapdától.

Fogak nélkül - alvás nélkül

4 nap múlva 14 hónapos lesz Dóri, de -kapaszkodjatok meg!- még mindig nincs egyetlen foga sem. Ami a Kocsis szériában nem olyan meglepő, mert Tamásnak 10, Ádámnak pedig 13 hónaposan jött az első foga.

De hogy ez a lány egy kicsit sem akarta megelőzni ebben a fiúkat, ez most már biztos. 

Teljesen hullámzóan viseli a kínlódást. Pedig az ínye alatt hosszú -1,5 hónapja- érezhető a foga. Mindig azt gondolom, hogy már csak néhány nap és kint is lesz. De így már hetek teltek el. Van olyan, hogy óránként kel éjszaka, de olyan is, hogy csak 2-3x. Nem tudom, mitől függ ez, de így van. 

Már a 2 fiamnál felkészültem arra, hogy nyugdíjas koromig turmixolni fogok, csak akkor már az én hiányzó fogaim miatt. :-) (Egyébként Dóri kivétel, mert egész jól megeszi azt, amit mi...)

Az első képen is látható, hogy a cumit is minden irányban forgatja a szájában. Ha tehetné, néha szétrágná mérgében... csak hát a cumit kizárólag csak alváshoz kapja meg. Egyik gyerekünk se lett cumifüggő, így a leszoktatás se okozott különösebb nehézséget. 

A második kép jelenleg a kedvencem. Ahogy sunyin néz, lábát egymásra pakolja, keze és szája is tele...

Mondások

Délelőttönként -mivel Tamás oviban van-, Ádám és Dóri társaságát élvezhetem. Nem igazán nevezhetném játszásukat összehangoltnak. Sőt, az esetek többségében be kell zárnom Ádámra az ajtót, mert Dóri csak úgy lazán mindent lerombol, vagy ahogy Ádám mondaná: "Anyaaa! Dójika elronti!"
Másik mondása, amit mostanában nagyon gyakran használ, ha valamit abbahagy: "Na, erről ennyit." :-)
De legjobban az "elronti"-hoz hasonló kifejezések tetszenek nagyon, mint pl. a "kiboríti"...stb.

És hogy a másik szereplőről is szó essék. Kedvenc szava a lámpa, amit a lehető legjobban megcifrázva mond ki. Nagyon szereti a nyelvét tekergetni. Így gyakran hangzik így: "lááá-lélólééé-ppa".
Tegnap mindkét szótag elé betett egy kis lélós "kanyart", így nagyon különlegesre sikeredett (dallamilag is). Most néztem vissza, hogy Tamás ilyenkor már 2 szavas "mondatokat" is mondott. Szóval, hajrá Dórikám, nem kell annyit pörgetni a nyelved, csak bökd ki, mit szeretnél mondani!

Tamás már nagyon komoly dolgokat kérdez. Ma este éppen az foglalkoztatta, hogy ki lesz majd az ő felesége és mikor tudja meg végre.

És még egy (szombati) megjegyzés Ádámról: "Nem szabad közel nézni a TV-t, mert akkor megromlik a szemem." :-)

Mátés nap

Pénteken eljött hozzánk Máté és itt is aludt. A fiúk már nagyon várták ezt a napot, Tamás számolta az éjszakákat...stb.

 Új szemüvegben... :-)

 Próbálkoztunk a vacsorával, de a nevetőgörcsnek nem volt vége. 

Élvezet volt hallgatni a meg nem szűnő kacagásukat.

 Ahol nevetés és móka, ott Dóra is ott van.

 Produkálta magát, simogatta és néha csapkodta újdonsült barátja fejét...

 Ádám és Máté alvós állatai...

 Ping-pong labda dobáló verseny is volt este. A pohárba kellett belepattintani a labdát. 

Sajnos az én fiam még mindig nagyon nehezen viseli a vereséget...

Többet kell találkozniuk, hogy megedződjön. :-)

 És persze volt vízben ping-pong labdázás is.

 Este fél 10 és láthatóan nagyon álmos! :-)

Persze az enyémeket se kellett félteni.

 Másnap memóriázás...

békázás (kis golyókat kell elkapniuk) és a vereség nehezen hordozása. Ádám pedig gyorsan tanul. Noha sokat nyert, amikor nem így sikerült, akkor Tamáshoz hasonló kitörésbe kezdett...

Minden ilyen alkalmat sokáig emlegetnek a gyerekek, várják a következőt. Ja, délután ledőltem Máté helyére, és Ádám rögtön rám szólt: 

"Héééé!!! Az Máté helye!" :-)

Hatások

Itt van az ősz, itt van újra, és milyen jó, hogy vannak még ilyen szép napos idők. Ádám kedvence a levelek gyűjtése, amit nagyon megválogat. Szárazat vagy csúnyát nem szed fel. És persze lenni kell pirosnak, sárgának, zöldnek is a gyűjteményben! :-)

 A képek az őszről, a cím a hatásokról szól.

Elsősorban az ovis hatásokra gondoltam. Tamás eddig inkább csak a jobb társasághoz "csapódott", az utóbbi időben azonban felfedezték a vezérek, és csábítgatják magukhoz.

Annak örülök, hogy valamelyest érzi, ha rosszat csinálnak és többször kimaradt a balhéjukból. Tudja, mi a jó és mi a rossz, rajta múlik, melyik mellett dönt.

Egyébként mindent kipróbál a csoportban, nagyon szeret társasozni, főzőcskézni (nekem is segített), és a rajzoláshoz is egyre nagyobb kedve van. Sokat ügyesedett. 

Mindig megkérdezem, mi volt az ebéd...stb. merthogy még itthon is eszik. 

"De nem laktál jól, Tamás?"

"De igen, csak ez sokkal finomabb!"

Azt hiszem egy anyának nem kell ettől kedvesebb bók.

Az uzsonnához, ebédhez gyakran adnak savanyúságot, hagymát...stb.

Eleinte nem ette meg. Aztán a napokban újságolta:

"Anya! Képzeld, megettem a lilahagymát, amit a kenyérre tettek. Kicsit csípett, de finom volt."

Erre mondják, hogy a közösség pozitív hatása.

Összességében örülök, hogy több a pozitív, mint a negatív. 

 Dóri az egyik este olyan volt, mint egy kis hoppmester. Elbújt, becsukta maga mögött az ajtót, kinevette magát, aztán kiszaladt. 

 A tükör elé állt és bohóckodott. 

 Közben megmutatta a haját, nyelvét, szemét (ezeket szokta gyakrabban) és visszament a szobába.

Ez már egy esti pillanatkép, miközben a tejcsijét issza. Érdemes szemügyre venni a kiságy fölötti virágos képeket. Amikor felébred, szép csendben ezen dolgozik. :-)

Egyébként nagyon huncut ez a Dóri. Bárhová felmászik. Kedvenc gyakorlata, hogy egy kis gyerekszékről, ami kb. 30cm-re van az ágytól, felmászik, feláll és átlép az ágyra. Csak úgy. Az én szívem meg doboghat ezerrel. De pillanatok alatt felkerül az étkezőasztal tetejére is.

Ilyenkor szólalnak meg a szirénák: "Anyaaaaaaaaa! Dóri felmászott az asztalraaaa!"

Egyre többet beszél. A legjobban a "szia" tetszik, mert olyan lazán mondja, hogy mindig megmosolygom.

Ha valami rosszat csinál és rászólok, néha már hüppög, csücsöríti a száját. Azonban látja, hogy nem hatott meg a műsorával, így nem is folytatja a színészkedését.
Folyton a nyelvét csavargatja. Utánozni se tudnám. Nagyon édes.

Kedvence a "Lóg a lába..." csinálja és a maga nyelvén mondja is. Az alábbi kép erről szól.

Másik nagy attrakciója, feláll az említett kisszékre, megtapsolja magát és közben kiabálja: "leje", azaz "leesel". 

Bennem is sok dolog értékelődött át az elmúlt napokban. Többek között az, hogy a rám bízott ajándékokra, a gyerekeimre jusson a legtöbb időm. Csak annyi ideje van egy anyukának, amíg oviba nem kerülnek a gyerekek. Tehát maximum 5 év, hogy olyan bizalmi kapcsolat épüljön ki köztük, ami megalapozza a későbbi éveket...

Egyéb hatások is érnek minket. Találóbb, ha úgy nevezem, hogy nagy kihívások előtt állunk, melyeket Istenünk ereje, segítsége nélkül képtelenek lennénk végigcsinálni.

Ezekről majd később, még feldolgozás alatt állnak.

Csütörtöki vendégeink Miskolcról

Móni és Pisti általában évente kétszer jut el hozzánk. Ilyenkor egy közös vacsi (közben és) után jókat beszélgetünk. Persze érdemben akkor tudunk, amikor a gyerekek már le vannak fektetve.
Mint mindig, amikor vendégeink vannak, a gyerekek most is napokig emlegették őket.

Volt egy kis közös játszás is, ami náluk a bizalom alapja. :-)

 A fiúk és a fogfájós krokodil. :-)

Szombati vendégeink Pestről

Sajnos csak indulásuk előtt került elő a fényképezőgép, pedig volt közös ebéd, nagy sütizések, társasjátékozás, míg a gyerekeink aludtak. Judittal mi ezalatt beszélgettünk.

Kár, hogy csak 1 nap volt a találkozásra.

De már tervezzük a következőt. :-)

 Judit és a gyermekei + Dóra

Hááát...Dóri már nem igazán bírta a fotózást.