Születése előtt 3, befekvés előtt 2 héttel még kirándultunk egyet Egerben. Itt épp Dórival tartunk egy kis pihenőt, míg a plázás mosdóba betértünk.
A műtét előtt néhány nappal befektettek. (talán 5)
Szerdai napon csörgettem Lacit, hogy igyekezzen. Hamar díszmagyarba öltözött és megjelent a tett színhelyén.
Dórihoz hasonlóan ő is császáros baba volt. Ugyan a kardiológus még félmondatban annyit mondott, hogyha gyorsan megszülnék (ami a fiúknál nagyon nem volt rám jellemző), akkor esetleg szülhetek spontán. Az orvosom viszont (aki mellesleg nagyon ritkán császározza kismamáit) most ragaszkodott hozzá. Ez meg is lepett, de Istenre bízva a dolgot nem ellenkeztem. Mint kiderült, nagyon jó döntés volt, hogy meg se próbálta beindítani a szülést, ugyanis 3x volt a nyakára tekeredve a köldökzsinór. Ezek nem véletlenek! Istennek voltam hálás, hogy így alakított az orvos gondolkodását, döntését. A műtét alatt nem volt komplikáció, csak egy "kissé" megdolgoztattam az anesztest a kiugró és nagyon lecsökkenő pulzussal. Úgy 10-12x. De ennek én csak kb a felét éreztem meg. Nem tudtam mást tenni, mint imádkozni. Velünk volt az Úr. Laura hatalmas hanggal felsírt. Ezt az érzést képtelenség szavakba foglalni. Mai napig felejthetetlen amikor rám tették őket. És ebben most Lacinak is része lehetett.
Szóval a kórházi napok jól teltek, néhány "apróságtól" eltekintve, amit egyszer majd biztos elfelejtek. :-) A mozgás sokkal könnyebben ment, mint Dórinál. Talán, mert tudtam, mire számítsak. Így a falatkaparós első lábraállásra jól rákészülve indultam el az első hosszú utamra, a mosdóba. :-)
A tesók nagy örömmel fogadták, furcsa volt nekik látni, ők is mekkorák lehettek. Ja! Tényleg. A paraméterei: 3690g és 50cm. S mindez 2018.07.18-án, 15. házassági évfordulónk előtti napon. :-)
A sorrend: Ádám 3630g, Laura 3690g, Dóri 3730g, Tamás 4280g. (Ádám is fellette lett volna a lányoknak, ha nem 5 nappal születik. De tudjuk, annak úgy kellett lennie!)
Csak őszi gyerekem volt, így nagyon furcsa volt, hogy vékony ruhákkal kellett indítanunk. Első otthoni képek egyike:
Rendkívül élvezték a nagyok, amikor alvás közben csak úgy mosolyogni kezdett. De később, amikor már ezt tudatosan tette, akkor még büszkébbek voltak, ha sikerült mosolyra fakasztani. Hányszor kiáltották: "Anya! Rám mosolygott!!!"
Dóri gólyafióka avatása volt az első nagyobb kimozdulása,
melyet végigaludt. :-) Mit neki ünnepség! :-)
Nem volt egyszerű a szeptember. Hisz volt egy felsőbe lépő 5.-es Tamásom, egy 3.-os Ádámom, egy iskolakezdő elsős Dórim és egy 1,5 hónapos Laurám. Ezt az időszakot a külön programok (edzések, zeneiskola...) és egyéb teendők miatt nostop logisztika jellemezte. (ez azóta se szűnt meg, és előtte is ismeretes volt, csak ekkortól még intenzívebbé vált.)
Első kirándulásunk -amit a képen látható vélemény nyilvánítással ellentétben Laura is élvezett- Boldogkőváraljára vezetett.
A következő nagyobb esemény: karácsonyi napok Balatonkenesén a Telekom hotelben. Ezeket a napokat biztos nem fogjuk elfelejteni!
És innentől kezdve visszatérek majd a jelenbe. :-) Laura megnőtt, lassan 20 hónapos lesz. Nagyon huncut, szinte naponta bővül a szókincse és most nagyon élvezi, hogy a teljes család körülveszi, mindig számíthat valakire.
A következő bejegyzés a jelen helyzetről, karanténos napjainkról, heteinkről fog szólni.
És egészen biztos, hogy nem lesz napi 2 bejegyzés, ez csak a kezdeti lelkesedésnek köszönhető. :-)
De a heti egyre törekedni fogok.
Zárásként két karácsonyi kedvenc kép róla:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése