Akkor kezdjük az elején!
Külföldi híreket látva, hallva elrettentőnek tűnt, különösen, ami Olaszországban volt/van. Sokat nem olvastam utána, mert ugye sosem tudjuk, mi igaz, mi nem. Ahogy Magyarországra is megérkezett (hivatalosan is), nyilván közelebbről érintette a gondolkodásunkat, mint addig. Amennyire rajtunk állt, igyekeztünk óvatosnak lenni és ritkán vásárolni. Egyébként se szoktunk sűrűn boltba járni, sokkal egyszerűbb egy nagycsaládnak ritkábban, nagybevásárlásokat megejteni, mint naponta járkálni. Ez ezután még inkább így lett és lesz.
Iskolák bezárása.
Sejtettük, hogy bekövetkezik. A gyerekek már nagyon várták a miniszteri bejelentést. Talán igazán fel sem fogva a kényszermegoldás okát. S amikor egyértelművé vált, hogy beláthatatlan ideig itthon fognak tanulni, akkor volt egy nagy beszélgetés, hogy hogyan tovább. Tehát újra logisztika, mint eddig is, csak most másképp. Azzal semmi bajom nem volt, hogy itthon kell tanulniuk, de a kivitelezés kezdetben okozott néhány ősz hajszálat. Mivel nem Pesten vagyunk, a gyerekek nem olyan értelemben online tanulnak, hogy ülnek a monitor előtt és hallgatják a tanárt, hanem e-mailben kapják meg a tananyagot. Ráadásul közös e-mailcímen, aminek hamar kiderült az óriási hátránya, a levelek törlése, keresése a kukában, összes levelek közt, vagy épp a semmiben. Vicces helyzet, amikor az ember nézi a beérkezett leveleket, látja maga előtt az irodalom, nyelvtan...stb. küldeményeket, aztán, mire mentené, hopp, sehol. És közben már a másik kettőnek kellene lementegetni a dokumentumokat, mitöbb, nyomtatni, de a 20 hónapos is várja már a teát, vagy épp a tiszta pelenkát, nem beszélve az ebédről, aminek már rotyognia kellene. :-)
Viszont emelem kalapom a tanárok többsége előtt, akik ezt a nem könnyű helyzetet olyan óravázlatokkal könnyítik, hogy kevés segítséggel és gyorsan tudunk haladni. Persze kivételek mindig vannak és még mindig meg tudok döbbenni, amikor itt is szembesülnöm kell, miből áll egy óra "megtartása".
Mától átáll az iskola a google classroom-ra, szóval a törlések megszűnnek. :-) A többi -gondolom-marad. És mától indul a suliiii.... :-(((
De várom már a nyári szünetet!!!!
Ahogy elkezdődött a home suli, a gyerekek eleinte szünetnek akarták érezni, de hamar tudatosítottam a fejükben, hogy még nem tartunk ott. Azért egy kis játékra, kikapcsolódásra többször volt lehetőség.
Eleinte jó pár estén át -és azóta is néha- kahoot játékokat indítottunk "Mennyire ismersz?" címmel. Nagy csaták folytak az első helyért. :-)
A vírushoz való hozzáállásomat jól tükrözi a Példabeszédek könyvéből (22:3) ez a vers:
"Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik,
az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.."
Bölcsesség van ezekben a sorokban, melyet nem úgy értek, hogy az okos begubózik és retteg, hanem felméri a helyzetet és használja a józan eszét. Szóval, itthon vagyunk, nem megyünk emberek közé, a nagyon ritka vásárlás a maximum, az is csak egyikünk részéről.
A gyerekekkel nyilván téma volt a vírus. Mivel számunkra is kissé felfoghatatlan, ami a világban zajlik, érthető, hogy nekik még távolabbi ez az egész. Az biztos. hogy sok tekintetben tanulságos a jelenlegi felállás. Pl. ők eddig még nem tapasztaltak éhezést, nélkülözést, és hiszem, hogy ebben az időszakban sem fognak, de amikor jönnek az igények, vagy épp Ádám extrákkal megrakott szendvicsei, akkor utalhattunk arra, hogy szerényebben megpakolva is jól lehet lakni. S így a készleteink is tovább tartanak, nem leszünk rákényszerítve a gyakori vásárlásra.
Ebbe is belejöttek, megértették. De mielőtt bárki sajnálni kezdené őket, naponta sütöm a friss kenyeret, egy héten 1-2x biztos van kalács, briós vagy más édes péksüti reggelire és uzsonnára is gyakran előfordul valami házi harapnivaló.
Egy iskolai napunk tehát így néz ki:
- reggeli előtt rákukkantok a leckékre, ami már fel van töltve, azt letöltöm
- Laura intézése
- reggeli, fogmosás...
- áhítat
- leckék kiosztása
- kenyér dagasztása, sütése...
- ebédkészítés
- segítség a tanulásban
- levegőzés, udvar, Laurával foglalkozás
- ebéd
- Laura szunya
- Dórival tanulás (ha maradt olyan, amihez jobban le kell ülni, vagy épp gépes feladat)
- számonkérések, leckék fotózása, elküldése
- játék
- Laura ébredése
- uzsonna
- udvar
- vacsi
- nappali rendberakása
- fürdés
- családi játék és beszélgetés, esti ima
- gyerekek fektetése
- mosógép bepakolása, mosogatógép indítása, elmaradtak pakolása
És ebbe a programba illeszkedik még bele a 3 hangszeróra messengerhívásban.
De összességében nagyon hálás vagyok, hogy:
- Laci itthonról dolgozhat
- itthon lehetnek a gyerekek, együtt a család!!!! Legnagyobb kincs!
- nem hajt a tatár, lehet hosszabb és rövidebb is egy tanóra :-)
- alig van vasalnivaló! :-)
- van idő a rengeteg társasjátékunkra
- több idő jut kertészkedni
- gyerekeket intenzívebben lehet tanítani itthoni feladatokra
- nem kell hajnalok hajnalán kelni
- kedvemre vághatom a fiúk haját (vagyis tanulhatom a frizurájuk alakítgatását) :-)
- online háziközösségeket, istentiszteleteket van lehetőség tartani (egyik legfontosabb!)
- online kapcsolatápolás, sok-sok videóhívás, hatalmas áldások, felfrissülések
És még sok-sok áldás, amit ebben a kényszerhelyzetben kapunk, mert szerető Istenünk van!
Időből mindig kevés van, de ez az állapot arra is megtanít, hogy mi az igazán fontos.
"Egy a szükséges dolog, és Mária a jó részt választotta."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése