Na, nem azért, mert most már erre is van időm. Noha, igaz a mondás, arra van időnk, amire szánunk.
Inkább nem ígérem meg a rendszeresség gyakoriságát, mert ha valamikor, akkor most tényleg idő szűkében vagyok. De ami miatt porszívózás közben kipattant a fejemből, hogy mégse kéne parlagon hagyni a családi blogunkat:
- sokan szerették, szívesen olvasták
- a visszajelzések alapján többen várták a folytatást
- nekünk is jó visszatekinteni, mennyi minden történt velünk, még akkor is, ha csak töredékét jegyeztem fel
- jelenlegi járványidőszakban nagyon jól jött, amikor a gyerekek mondásait innen szedtem össze az egyik esti kahoot játékunkhoz (és hatalmasakat nevettünk rajta, miközben megpróbálták kitalálni, ki mondhatta)
- és milyen lenne már az, ha Laura nagyobb lesz és megkérdezi: "Én benne se vagyok?" (Merthogy igen, azóta született egy 4. gyermekünk.)
- apósom és szeretett rokonaink egyrészével így még közelebbi lehet a kapcsolatunk, jobban beleláthatnak az életünkbe, még, ha a távolság egy időre el is választ minket
Egészen biztos, hogy volt még más érv is, ami miatt belelkesültem, de elég most ennyi. A következő írásomig kitartás mindenkinek! Nagyon szép tavaszt, sok napsütéssel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése