Egyre több... de mégse kell elsüllyednünk!

Ezen a héten kifejezetten úgy éreztem, hogy egyre több a gyerekeknek fealdott lecke. Talán azért, hogy valamelyest be tudják fejezni az éves anyagot a tanárok, vagy egyszerűen csak emelték a mennyiséget, nem tudom. De amikor megláttam, hogy még tesiből is visszaküldendő feladatot kaptak a gyerekek, ráadásul rajz vagy fogalmazás formájában, az volt aznapra a csúcs. Nagyon nehéz volt elfogadnom, hogy azon felül, hogy rajzol rajzra, fogalmazást ír magyarra,  tesiből is ezt tegye. A legegyszerűbb megoldást választottam, lediktálta, amit írt volna, én pedig begépeltem. Az ő munkája volt, de nem ült felette egy órát. Aztán jó volt lenyugodni, megcsendesedni, új erőt kérni Istentől, visszagondolni az énekre, ami az előtte levő napokban volt a fejemben.(Mily szent öröm minden perc Veled...)
A gyerekek is nagyon elfáradtak, rengeteget ültek asztalnál, monitor előtt, szinte mindennap délután fejezték be. Értem ezalatt a 16-17 órát. Hét elején tudatos elhatározás volt részemről, hogy hétvégére még egy rajz házit se hagyunk. Azonban péntek délután, amikor még jó pár házit visszaküldtem, akkor láttam, marad még a rajz, technika, hittan, tesi, szolfézs... :-( Feladtam. Mármint azt, hogy ezek a hétköznapokba beleférjenek. Egyre több a dolgozat is, a számonkérés sokféle formája, szóval valószínűleg elkerülhetetlen, hogy a hétvégét ne árnyékolja be némi tanulás.

Ez a kép pénteken készült, amikor 2 laptop volt előttem, egy telefon, és egy lemerült tablet, amit ki is iktattam a visszaküldendő feladatok eszközei közül. Rendesen észnél kellett lennem, hogy kinek, mit, hova, honnan küldjek.

Dóri szolfézsírás közben.

 Úgy pötyög a billentyűzeten, mint amikor a tyúk kapirgál a szemétdombon. :-)

De két előrelépés a múlthéthez képest:
Eddig fejben tartottam, hogy kinek, miből, mikorra kell visszaküldeni bármilyen feladatot. Ez nem kicsit zsibbasztott le agyilag. Terveim között szerepelt, hogy egy táblázatot készítsek, és nyomtatva kitegyem. Így csak bele kell írnom, amikor a lecke megérkezik, kinek, miből, mi a határidő...
A másik terv: szintén egy táblázat a heti menüről. Jelentősen felgyorsítja a hetemet, ha látom előre, mit tervezek főzni. Ezt mindig vasárnap szeretném kitölteni. (Ha esetleg vásárolnom kell menni, abban is segítség, mi nincs itthon. Bár alapvetően abból főzök, ami van.)
Hála Istennek, a 2 táblázat mára kinyomtatva, a leckés kitöltve  a hét eleji határidőkkel, amit remélhetőleg holnap lenullázunk. :-)

Múlt hétvégén némi garázsrendezéshez támadt kedvem (na, jó, nem igazán kedvkérdés volt, sokkal inkább egy szükséges lépés) és kertészkednem is sikerült egy kicsit. A ház előtti virágokat gazoltam, illetve a sövény alját takarítottam ki gyomoktól, rengeteg felevéltől és az útpadka mellett kellett még kitisztítani, sepregetni. 1-2 nap múlva meg is érkezett az ínhüvelygyulladás, ami sajnos napról napra rosszabb lett. Már a kenyér formázása közben is nagyon fájt a kezem, pedig az nem egy nagy erőt kifejtő mozdulatból áll. Pihentetés a gyógymód. De mikor? Imádkoztam, hogy a szokásosnál hamarabb gyógyuljon a kezem. Mára már jobb. Fáj még, de már alakul. Csütörtökön és pénteken Laci szabin volt, így néhány feladatot átvállalva többet pihenhetett a kezem. :-) Ajándék. :-)

Laura nagyon cuki. Most már gyakran mondja a saját nevét: Lau-lla. Mindent megmagyaráz, nagyon aranyos, ahogy telefonál, többnyire halandzsa nyelven, néhány értelmes szót beleiktatva. Nagy színésznő, amit a többiek csinálnak, ő is akarja, és amit a nagyok esznek, abból neki is kell. Így kapott rá a magocskára, azaz a sózott napraforgómagra. Épp azt eszi a képen, hatalmas átéléssel. :-)

 A friss kenyeret is mindig elkapja 1-2 harapásra, ha nem figyelünk. 

Az is előfordul, hogy az étkezés előtti imádság közben, míg mindenki másnak csukva van a szeme, ő óvatosan beleharap az elkészített vacsorába. :-)

Hálás vagyok ezért az időszakért, mert mindezek ellenére mégis sokkal többet vagyunk itthon, mint egyébként. A gyerekek többet látnak az itthoni teendőkből, amikbe gyakran be is segítenek. Rendszerré vált, hogy este úgy mennek fel, hogy a nappalit teljesen rendberakják. És sok más szokást is könnyebb volt úgy kialakítani, megtartani, hogy nem kell elmenni itthonról.

Kipróbáltunk egy új társast, amit ajánlunk mindenkinek! Témáját tekintve aktuális is lehet. Na, jó, inkább vicces, hogy pont ebben a helyzetben játszunk vele. :-)

Jönnek az ötletek, mit, hogyan alakítgathatnánk a házon, házban, garázsban, ha lehet, akkor a lehető legkevesebb költségből. Ezen a téren én vagyok a veszélyesebb, mert ha egyszer el kezdek ötletelni... :-)
Ha ezek közül bármi megvalósul, majd beszámolok róla. Mindenesetre arra is jó ez az időszak, hogy nagyobb munkákba is belekezdhetünk, mert folyamatosan itthon vagyunk. :-)

Mára vége. Nem kicsit lett hosszú a beszámoló, de azt ígértem, heti egyszer igyekszem írni és ezt már majdnem nem teljesítettem. Puszi mindenkinek közel és távol, kedves szeretteinknek, barátainknak, testvéreinknek!