5let

Ádám már a lefekvés első percében nyöszörögni kezdett. Erre azt mondtam neki:

"Csendesen, mert a fúró már alszik!" Szokásos stílusában visszakérdezett: "Alszik?"

Lefeküdt, hitt nekem. Néhányszor visszanéztem rá, de csak csendesen, a maga szórakoztatására utánozta a fúró horkolását. :-)

Aztán egészen élethűen kezdte utánozni, elaludt...

Egész nap semmi használható gondolatom nem volt a fektetési stratégiára nézve, de megint meg kell látnom: a bölcsesség nem csak a felkészülésből adódik. Sokszor kapjuk. Köszönöm, Atyám!

Kiegészítés 1.: Elgondolkodtató, hogy nem receptet szerzünk, hogy hogy lehet az ilyen helyzeteket megoldani, hanem megoldást nyerünk egy adott helyzetre. (Tamás pl. simán közölte volna velem, hogy "A fúró nem tud aludni, mert nincs szeme.")

Kiegészítés 2.: Ezen magvas gondolatok közepette megharaptam a számat, mire kiesett belőle a fél répa, amit rágcsáltam, utána nyúlva kinyitottam a könyökömmel a zuhanyzó karját, telibe kapott a hideg víz. Ma esti fitnesz megvolt, nyomás aludni, ha már mindenki más durmol...

+1 vagy -2?

Kiváncsian vártam, hogy az 1 órával többet "aludhatunkból" mennyi valósul meg. Annál is inkább, mivel a gyerekek biológiai óráját senki nem állítja át se most, se tavasszal. :-) Kb. 1 órakor sikerült lefeküdni, Dóra régi idő szerint csak 3/4 6-kor ébredt utána. Mindez szép is lett volna, ha Ádám -szintén régi idő szerint- fél 8-kor nem ébred fel...

Az ő alvásával egyébként is gondjaink vannak. Erről most csak annyit, hogy nem mer a szobájában egyedül (Tamással) aludni, mert fél. Oka: olyan lépcsőházban lakunk, ahol állandóan fúrnak. Többnyire akkor, amikor alszanak, vagyis erre ébrednek néha csak fél óra alvás után. Mivel panel, ütvefúróval, s mivel ütvefúró, így olyan hangos, mintha közvetlenül a fülünk mellett csinálnák. Ha már kopognak, kalapálnak valahol, fél, mert utána rendszerint a fúró szólt. Örülünk, hogy kiderült, miért fél, de ez még csak félsiker. Esténként ugyanis, amikor lefektetjük, hamarosan megjelenik a nagyszoba ajtajánál. Most nem részletezem eddigi próbálkozásainkat, "módszereinket", a lényeg, hogy még mindig ordít, ha egyedül marad.

Ma délután nagyon készültem egy kis alvásra, Dóra evése is jól jött ki, minden adott volt. Csakhogy Ádám nem hajlandó aludni. Végül elsimogattam és csendben kiosontam a nyikorgó parkettánkon. Na, az is szép mutatvány volt. (Bár a tegnap esti hasonló akció utáni pókjárásféle kilopakodásomat semmi se múlja felül.) Kb. 10 perc alvás után felsír. Sietek, hogy a másik kettő ne ébredjen fel. Lefeküdtem a fiúk szobájába. Onnantól kezdve 10-20 percenként kelt fel. Amikor meghallotta a hangom, visszaaludt. De ez tartósan nem mehet így tovább. Nem is tudnék mindig akkor lefeküdni...

Szóval várjuk az ötleteket! Addig is imádkozunk.

Más: van egy mese, amiben angolul és magyarul is beszélnek. A végén ki-ki a maga nyelvén köszön el. Ádám egyszerűen csak így: Visz-bye! (Viszlát és Good Bye!)

Értékek

Ma gondolkoztam el azon, hogy sokszor azért panaszkodok, mert nem veszem észre és nem értékelem a keveset. Bővebben: mondogatom, hogy jó lenne már többet aludni, kipihenni magam, bár ne fájna a fejem, sűrű a program...stb. Pedig lehetne sokkal rosszabb is a helyzet. A fiúkkal hajnali 2-3-ig egyáltalán nem volt alvás. Ehhez képest most éjfélnél sokkal tovább nem tart a műsor.

Az is ajándék, hogy ma végre én is kijutottam sétálni a fiúkkal, ráadásul nagyon szép idő volt. Tegnap -hosszú idő után- újra eljutottam női órára (csak Dórával!!!). Nagyon jó imaközösség volt.

Ma délután EGYEDÜL mentem a Sparba vásárolni. Hazafelé az autóban arra jutottam, hogy jobban kell értékelnem ezeket a -talán aprónak tűnő- kikapcsolódási lehetőségeket. Habár gyorsan megérkeztem, mégis számos ilyen apróság jutott eszembe. Itthon meg is köszöntem Lacinak, hogy elmehettem, miközben ő felporszívózott. Én meg gyorsan belevetettem magam a mosogatásba.

Dóra: hála az Úrnak szépen eszik, úgy néz ki, hogy a tejcsi is kezd beállni. :-)

Hálás vagyok az Úrnak a napokért, még akkor is, ha nem úgy látszik, hogy egyre könnyebbek lennének. Minden napra megkapom a szükséges erőt, ettől többre nem vágyom. Az a ráadás!

A holnapi napra is bőven van program, de az a holnap baja.

Bocsánat

Este Tamás bocsánatot kért fürdetés közben a napi rosszaságokért.

Később megkérdezi: "Anya! Örülsz, hogy bocsánatot csináltam?"

Délelőtti Istentiszteletről

Ili néni és Sanyi bácsi újra ellátogatott hozzánk. (Aki nem tudná, Izráelből.) Sanyi bácsi hirdette az Igét (Boldogmondások). Aktuális volt az üzenete az Úrnak felém, amit Ili néni bizonyságtétele is megerősített. El is gondolkodtam, miért vagyok/nem vagyok boldog?

Tényleg! Mi jelent igazán boldogságot nekem? Ili néni többek között arról is beszélt, hogy sohasem a gyengesége foglalkoztatta igazán, hanem az, hogy békessége van-e...stb.

Ha a hétköznapi eseményekre gondolok, akkor az az öröm forrása, ha Laci itthon van? Ha nem hisztiznek a gyerekek és szót fogadnak? Ha nem vagyok folyton álmos? Hosszasan folytathatnám a sort. Ezekért persze lehet hálás a szívem, örülhetek, de mindez kevés ahhoz, hogy Isten gyermekéhez méltó módon vigyem végig a napjaimat, ezekből nem származik erő. Imádságban az Úr elé vittem az elmúlt időszakot, amikor az indulataim sokszor nem olyanok voltak, mint ami Benne volt és a nap végén pedig -joggal- vádolt a szívem. Nem volt békességem. Csak a sok tennivalót láttam és az időt, amit úgy érzek, sosem elég. Arról nem is beszélve, ha eközben a fiúk is felbosszantottak... Na, ilyenkor kellett volna többször elcsendesedni és könyörögni békességért.

Továbbra is szeretném szem előtt tartani, hogy mi az igazán fontos nekem, hogy ne csak úgy teljen egyik nap a másik után, és ne túlélésről szóljanak a napok, hanem legyen értelme és tudjak akár kincseket is gyűjteni a Mennybe. De legfőképp az a vágyam, hogy betöltsem azt, amit Isten rám bíz naponként. Nem beszélve arról, hogy a gyerekeim minél több krisztusit láthassanak meg bennem. Hát, ennyit a délelőttről és az elméletről, a többi a hétköznapokban fog kiderülni.

Sikerült egy képet is csinálni Sanyi bácsiékról, közzéteszem.

Kedvenc "megadom magam"-os képünk.

Olyan kis figyelmes, annyira szeretem.

Mosoly

Nehéz volt a tegnap, mégis széppé tette a napomat Dórika, mert minden evéskor mosollyal ajándékozott meg. :-) Olyan kedvesen, bájosan, kislányosan.

S hogy hiteles legyek, itt a bizonyíték.

Tegnapi mondások

1. Ádám kipakolta a műanyagokat a szekrényből, hogy főzzön. Később kértem, hogy pakoljon vissza. Én közben elmentem szoptatni, mikor újra a konyhába mentem, láttam, hogy nem tette meg. Sóhajtottam egy nagyot, mire ő, értve a sóhajtásomat, csak ennyit mondott:

"Jaj, fiam, fiam!"

2. Tamás bújócskázik a nagymamával (PANELBEN!!!). Egyszercsak megszólal:

"Mama! Te bújj el, én meg elhunyok, jó?"

3. Laci mondja Ádámnak:

"Állj fel!"

"Már álljfeltem." :-)

Végül két kép, melyek abszolút nem kapcsolódnak a fentiekhez! :-)

Pihenés

Igen, ez is megadatott ma. Ha hiszitek, ha nem, 2 órát pihenhettem ma Laci jóvoltából, aki igyekezett csendben tartani a délutáni alvásukból ébredő fiúkat. Nagyon jól esett.

Az eső is. Ez utóbbi akkor érintett igazán közelről, amikor vásárlással egybekötött levegőzésre indultam. Az ének az esőben elmaradt (dúdolás számít?), de a szívemben hálás voltam a mai nap ajándékaiért.

Ja, és ez az első nap kb. egy hét óta, hogy még csak 10 ml pótlás sem kellett Dóra napi menüjéhez. Köszönöm, hogy gondoltatok ránk!

Imatéma

Hosszú nap volt a mai. A legcsüggesztőbb, hogy elég durván csökken az anyatej mennyisége. Már néhányszor elő kellett venni 1-1 esti etetéshez -kiegészítésként- a fagyasztóba tett kis "csomagokat", aminek nem örültem, annak viszont igen, hogy volt mihez nyúlni. A mai nap volt a mélypont, mert már kora délután a félretetteket kellett elővenni. Reménykedtem, hogy estére több összegyűlik, de sajnos nem így történt. A mennyiség minden evés alkalmával kevesebb volt, végül majdnem semmi. Pedig már amit lehetett leegyszerűsítettem a napi teendők között. Ettől egyszerűbb és gyorsabb ételeket nem tudok kitalálni. Tény, hogy jó ideje nincs lehetőségem pihenni. De ezt végképp nem tudom megoldani. Elgondolkoztam azokon szegényebb országokban élő az asszonyokon, akik nem tudják etetni a gyermeküket és tehetetlenül hallgatják a keserves sírást... nem beszélve a következményekről.

Jött egy ötlet: nézzem meg a neten, hátha találok valamit, amivel növelhető a tejmennyiség. Böngésztem egy kicsit, aztán feladtam. Nem lehet ezt 3 kicsi mellett. Később el is szomorodtam, mert inkább Istenhez kellett volna fordulnom, mint a nethez. Nem tartom haszontalannak, csak a sorrend nem stimmelt. A fiaim is elég bosszantóak voltak ma; mintha több napi csínytevést egy nap akartak volna elkövetni. Nagyon megszomorodtam emiatt is.

Este már egyáltalán nem tudtam leplezni, mennyire megterhelt a mai nap.

Megfürdettem mindegyiket, készen voltak a mesére, bár nem sok kedvem volt hozzá.

Felálltam, de Tamás gyorsan utánam kiabált:

"Anya! Szeretnék bocsánatot kérni!"

Ez annyira jól esett, hogy magától tette. Megkérdeztem, hogy miért, mire ő sorba szedte a napi rosszaságait. Mondott olyat is, amit én már elfelejtettem. Tény, hogy alapos volt. Jó volt látni, hogy valóban szomorú ezek miatt. Így szokott fogalmazni: "Anya, szomorúvá tettelek?"

Visszatérve: előttünk az éjszaka, hamarosan itt a következő etetés és ugyan van még néhány csomag fagyasztott tej, de nagyon örülnék, ha nem kellene hozzányúlni.

Most ez az egyik legfőbb imatémám.

Ehetek, ihatok, kaphatok, nézhetek...?

Rájöttem, hogy sokkal kedvesebben, több türelemmel kellene "viselnem" gyerekeim óhajait, amik szinte ébredés után, szemnyitással együtt érkeznek. Nem tudom, mennyi idő, mire kialakul a régi napirend, de sokszor zavar, hogy szinte mindent egyszerre kellene csinálni.

Az pedig kifejezetten bosszant sokszor, amikor próbálom gyorsan csinálni a reggeli teendőket (öltöztetés, reggelikészítés, Dórával való feladatok, magamról nem is beszélve...) és eközben ott toporognak a fiúk előttem:

"Anya, ihatok teát?"

"Anya, ehetek ebből?"

"Anya, kaphatok valamit?"

"Anya, kapcsolsz mesét?"

Ez a minimum, amit megkérdeznek egy átlagos reggel. Pedig nagyon jól tudják, hogy reggeli előtt nincs mese, csak ha átöltöztek, ettek...stb. Mégse adják fel a próbálkozást. Hihetetlen.

És mire odáig jutok, hogy főzzek, már kb. fél 11 van. De hála Istennek a kapott erőért, hogy tegnap egy hatalmas kosár vasalnivalót eltüntettem. Eltüntetés=vasalás. :-)

Olyan örömöm volt egész este, mert már kezdtem szomorkodni, hogy a vasalatlan soha nem fogy el, maximum csökken. És lám! Egy éjszakára üres volt a kosár! :-)))

Azért csak volt, mert hamarosan szedem le a száraz ruhákat a szárítóról, és a mosás is készen van. Mi lehet ott, ahol 5-6, vagy 10 gyerek is van?

Egyébként szeretek vasalni, jókat lehet közben gondolkozni, feltéve, ha nem csiripelnek ott a gyerekek. De tegnap csak Dóra nyöszörgését hallgattam, Laci sétálni vitte a fiúkat. :-)

Ádám nem könnyű eset most nekem. A kórház óta nem is hallgat úgy rám, mint előtte. Sokat nyávog, hisztizik, amiknek a kezelése nem mindig sikeres. Ezen is gondolkodtam tegnap, mit kellene másként csinálni... Várom az ötleteket!

(Nyafogásának talán egyik oka, hogy már nem ő a legkisebb.)

Egy mosoly vége

Salamon után

Egymásnak feszülő akaratok, száguldás, verseny, harc a kocsiért...

A két fiú "forgat filmet" ezekkel a címszavakkal, de úgy döntöttem, ilyesminek nem leszek producere, sőt. Néha úgy érzem, túl sok játék van itthon, mégsem tudnak mit kezdeni vele, ráadásul, általában azzal akarnak játszani, ami épp a tesó kezében van.

A sokadik tyúkper betette a kaput az utolsó cseppnek, ami egy körrel verte ki nálam a biztosítékot és dobta le az ékszíjat.

Szóval leállítottam az Ádámot üldöző Tamást, elkértem tőlük az ezek szerint egyetlen játszható autót (gurulósmekvín) és kijelentettem:

"Ha nem tudtok megegyezni, szépen játszani vele, inkább kidobom, legalább nem lesz veszekedés."

Mire Tamás, minimális gondolkodás után:

"Apa, kérlek, ne dobd ki! Inkább játsszon vele Ádám, én keresek magamnak másikat!"

Az az igazi bölcsesség, ami néhány ezer év után is működik... :-)

(olvasandó: Királyok 1. könyve 3:16-28)

Szavisz

Gondolom, senki sem sejti, mit jelent a cím... :-)))

Számomra is a napokban derült ki a pontos jelentése. Ádám gyermekünk ugyanis gyakran emlegette ezt a szót. Amikor rákérdeztem, hol van van az egyik játék, így felelt:

- Ott a szaviszon! - s eközben a szőnyegre mutatott.

Végre tudom, mit jelent! :-)))

Meghívó

Természetesen mindenkit szeretettel várunk! :-)

4 hetesen

Nincs több panaszkodás

Ma Dóra hajnali (reggeli?) fél 5-ig tartó kínlódása után elhatároztam, hogy NINCS TÖBB PANASZKODÁS sem a blogon, sem a szívemben. Ez utóbbit lesz talán nehezebb véghezvinni, de igyekszem. Eddig is az Úrtól kaptam mindenhez erőt, és elég is volt mindenre. Ezután is így lesz, mert a magamé végképp kevés lenne.

Szóval panaszkodás helyett megpróbálom összegyűjteni, amire aznap épp hálás lehetek.

Ma például azért, hogy megint úgy tűnik, jobban vannak a gyerekek.

"De Ő ezt mondta nekem:

Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz."

2Kor. 12:9

Helyzetjelentés

Úgy tűnt tegnap, hogy egészen jól vannak a gyerekek. Mára viszont köhögve ébredtek, Laci sincs jól, visszaesett ő is. És sajnos Dóra is úgy ébredt, hogy nehezen kap levegőt. És mivel ők még csak az orrukon lélegeznek, nem nagy élmény az evés neki. Próbálkozik, mert éhes, de kínlódós. Hála Istennek viszont volt itthon receptem gyulladáscsökkentős orrcseppről, ráadásul kettő, így a fiúknak és Dórának is tudtam adni. Gyorsan kiváltottam, már csak hatnia kellene.

Ma kivételesen egyszerre ettek, készültem is nagyon az alvásra, de minimum a pihenésre. De felköhögték egymást. :-(

Ádám a nehezebb eset, sokkal nyűgösebb. Ráadásul keresztrejtvényeket ad:

- Anya! Ehetek levegőt?

- Mi az?

- Hát levegőt.

- Hol van?

- Nem tudom.

Mindez lefekvés előtt. Nem tudtam segíteni, próbáltam elterelni a figyelmét, mert mindenképp levegőt szeretett volna ENNI. :-)

Arra is rájöttem, hogy aktívabban tanítanom kell őket a türelemre, a "Várj egy kicsit!" elfogadására. Ez ma délután uzsonnakor elő is jött problémaként, amikor Dóra ordított, mert éhes volt és a másik kettő is már nagyon kérte a betevőt. Mintha több napja nem ettek volna.

Ja, Dóra teljesen átállt a nappali alvásra, szinte csak enni kel fel. Este műsor, most már hajnali 1-ig rendszeresen. Utána viszont alszik 6-ig, 7-ig.

Majd csak kialakul benne a nappal-éjszaka normális rendje.

Zenefestés

Egy kis audiovizuális kultúra. :-)

MUSIC PAINTING - Glocal Sound - Matteo Negrin from Smile Lab on Vimeo.

Tamás tanácsa

Az előző bejegyzésből -amit most láttam, hogy Laci nevében írtam- kimaradt egy párbeszéd.

Tamás: Anya! Még mindig rosszul látsz?

én: Igen.

Tamás: Próbálj meg jobban látni!

én: OK. Bár ilyen könnyen menne...

Tamás: Akkor vedd fel a szemüvegedet! :-)

(Ugyanis levettem, még azt se bírtam elviselni magamon + mivel becsuktam a szememet, nem is volt rá szükség...)

Folytatás

Számítottam rá, hogy a mai nap se lesz könnyebb, főként, hogy már mindkét fiú beteg... Ma is korán keltek. Annyi különbség volt a mai és tegnapi napkezdés között, hogy amint félálomban meghallottam, hogy ébren vannak, imádkoztam, erőt, türelmet kérve a naphoz. Ráadásként minden reggeli Ige arra biztatott, hogy keressem és hívjam segítségül az Úr nevét.

S hogy erre mennyire szükségem volt, azt akkor még nem is sejtettem.

Kb. 2 órával később ugyanis az egyik szememmel mindent szemcsésen és végül alig láttam. Akkor szokott ilyen lenni, ha nagyon fáradt vagyok, kevés alvás..stb. Nálam ez csak akkor múlik, ha becsukom a szememet és lefekszek. Szoptatás jött, ki is használtam a lehetőséget a pihenésre. De nem múlt. Eközben anya levitte a fiúkat a játszótérre, Dóra is elkínlódta magát nemsoká és pihenhettem. Az a rossz látás elmúlt, majd jött az ilyenkor szokásos iszonyú fejfájás. Próbáltam volna aludni, de nem bírtam. Csak vártam, hogy múljon. Hááát... kora délután éreztem, hogy csökkenni kezd. (1 algopyrint vettem be, talán többet nem lehet) És! Hála az Úrnak egy 3/4 órát tudtam aludni a gyerekekkel együtt.

Nehéz elhordozni a gyerekek kínlódását, amit többnyire a betegség okoz, de annak örülök, hogy ma más volt a hozzá(juk) állásom.

Várom a gyógyulásukat, az enyémet és a nap végét. :-)

Holnap nem dolgozik Laci. :-)))

Még a mai naphoz

Laci hamarabb jött, mint ahogy számítottam rá. :-)

Ádámnak is folyik az orra. :-(

Nehezebb napok...

Bizony, egyre inkább azt érzem, hogy a napjaink nem könnyebbek, hanem nehezebbek. Dóra baba esténként és már éjszakánként is fellépéseket tart. (Tudom, 2 zenésznek milyen gyermeke lehetne...) Tegnap késő estétől hajnali fél 2-ig csak hasfájás, pelenkacserék, megpróbálni ébren maradni... Éjszaka kiderült, hogy Tamás újra beteg. Eddig még csak orrfolyás, ami persze bőven elég ahhoz, hogy ne kapjon levegőt alvás közben.

7 órakor Tamás és Ádám is felkelt, ami nem lenne korai, ha nem 2-kor alszok el... Nehezen, fejfájósan kezdtem a napot, s látva a tennivalókat, a rengeteg pakolnivalót, nem is sok kedvem maradt hozzá. Így hát gyorsan megszoptattam Dórát, megreggeliztettem, átöltöztettem a fiúkat és felporszívóztam, majd jöhettek a ruhák és a mosógép indítása...

Elég nyűgösek voltak a gyerekek, Tamás kedvén érezhető volt, hogy beteg. Sokszor gondolkodtam, mit, hogy kezeljek, mennyire vegyem figyelembe, hogy most nincs minden rendben nála.

Dórika persze egész délelőtt aludt, csak enni kelt fel. (Aki éjszaka nem alszik, alszik nappal...)

Lefektettem a fiúkat. Hamarosan kelt Dóra, hogy egyen. Mire elmúlt a pocakbaja, lefeküdtem gyorsan, hátha alhatnék, nem úgy, mint az előző napokban. Még 20 percet se pihentem, Tamás megjelent. Odafeküdt hozzám, de állandóan szipogott, kapkodott a levegő után, nem tudtam aludni. Kiment a wc-re, majd készült meginni a neki kikészített teát. Ekkor jelentette be, hogy a -frissen mosott kőre- kiöntötte valamennyit. Na, itt már elszakadt a cérna.

Tudom, 4 éves, nem kellene ilyeneken kiborulni, de megtörtént.

Próbáltam még pihenni utána is, de lehetetlen volt. És persze Ádám is felébredt.

Sorolhatnám még tovább, de nem teszem, nem is erre a fórumra való mind...

Vajon milyen lesz a délután és este 9-ig? Akkor ér haza Laci.

Ezen a családi képen vidámak voltunk, remélem, visszatér az én örömöm is.

Képek

Ma este ők is megfoghatták. :-)

Ilyen kedves, érdeklődő a tekintete. :-)

Esti mese, miközben vártuk, hogy apa megérkezzen a munkahelyéről...

Szeptemberiek

A családban 4 szeptemberi születésű van (eddig).

Sorrend:

• szept. 14. Dóra
• szept. 20. Ádám
  
• szept. 24. Apa (nagypapa)
• szept. 27. Tamás


Idén is egyszerre tartottuk a szülinapokat, közös torta...stb. Tamás már nagyon várta ezt a napot, gyakran megnézte a naptárat, hogy mikor jön el az ő nagy napja. Volt lufi, torta, sok ajándék és sok öröm. Én is nagyon örültem, mert jó látni az ő örömüket és tudni azt, hogy drága ajándékok ők nekünk. S ugyan nehezek a mostani napok, mégis szeretném jobban kihasználni a ránk bízottakkal eltöltött időt.

És most néhány fénykép erről a kedves napról: