Az pedig kifejezetten bosszant sokszor, amikor próbálom gyorsan csinálni a reggeli teendőket (öltöztetés, reggelikészítés, Dórával való feladatok, magamról nem is beszélve...) és eközben ott toporognak a fiúk előttem:
"Anya, ihatok teát?"
"Anya, ehetek ebből?"
"Anya, kaphatok valamit?"
"Anya, kapcsolsz mesét?"
Ez a minimum, amit megkérdeznek egy átlagos reggel. Pedig nagyon jól tudják, hogy reggeli előtt nincs mese, csak ha átöltöztek, ettek...stb. Mégse adják fel a próbálkozást. Hihetetlen.
És mire odáig jutok, hogy főzzek, már kb. fél 11 van. De hála Istennek a kapott erőért, hogy tegnap egy hatalmas kosár vasalnivalót eltüntettem. Eltüntetés=vasalás. :-)
Olyan örömöm volt egész este, mert már kezdtem szomorkodni, hogy a vasalatlan soha nem fogy el, maximum csökken. És lám! Egy éjszakára üres volt a kosár! :-)))
Azért csak volt, mert hamarosan szedem le a száraz ruhákat a szárítóról, és a mosás is készen van. Mi lehet ott, ahol 5-6, vagy 10 gyerek is van?
Egyébként szeretek vasalni, jókat lehet közben gondolkozni, feltéve, ha nem csiripelnek ott a gyerekek. De tegnap csak Dóra nyöszörgését hallgattam, Laci sétálni vitte a fiúkat. :-)
Ádám nem könnyű eset most nekem. A kórház óta nem is hallgat úgy rám, mint előtte. Sokat nyávog, hisztizik, amiknek a kezelése nem mindig sikeres. Ezen is gondolkodtam tegnap, mit kellene másként csinálni... Várom az ötleteket!
(Nyafogásának talán egyik oka, hogy már nem ő a legkisebb.)
Egy mosoly vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése