Ma Dóra hajnali (reggeli?) fél 5-ig tartó kínlódása után elhatároztam, hogy NINCS TÖBB PANASZKODÁS sem a blogon, sem a szívemben. Ez utóbbit lesz talán nehezebb véghezvinni, de igyekszem. Eddig is az Úrtól kaptam mindenhez erőt, és elég is volt mindenre. Ezután is így lesz, mert a magamé végképp kevés lenne. Szóval panaszkodás helyett megpróbálom összegyűjteni, amire aznap épp hálás lehetek.
Ma például azért, hogy megint úgy tűnik, jobban vannak a gyerekek.
"De Ő ezt mondta nekem:
Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz."
2Kor. 12:9
Drága Zita!
VálaszTörlésMintha csak magamat olvasnám pár héttel korábban.
Szabad panaszkodni, jogos:)
Mi is így kezdtük, Boldinak 3 hétig tartott az orrdugulása éjjel-nappal szívtam és fújtam a sterimart nasivint. A tesók is 3 féle bacit hozak haza az oviból azt hittem megőrülök.
És én is csillagokat láttam szó szerint nekem szemmigrénem van a krízises nem alvós helyzetekben lefekvés és alvás kell(ene).
Császár után még nehezebb az egész lassúbb a lábadozás neked is az biztos.
Csak annyit írhatok, hogy kitartás ügyes vagy és kibírjátok ezt a nehéz pár hetet!
Párologtass (salvus vízzel) ha tudsz az tisztítja a levegőt és az orrot.
Hajrá!