Folytatás

Számítottam rá, hogy a mai nap se lesz könnyebb, főként, hogy már mindkét fiú beteg... Ma is korán keltek. Annyi különbség volt a mai és tegnapi napkezdés között, hogy amint félálomban meghallottam, hogy ébren vannak, imádkoztam, erőt, türelmet kérve a naphoz. Ráadásként minden reggeli Ige arra biztatott, hogy keressem és hívjam segítségül az Úr nevét.

S hogy erre mennyire szükségem volt, azt akkor még nem is sejtettem.

Kb. 2 órával később ugyanis az egyik szememmel mindent szemcsésen és végül alig láttam. Akkor szokott ilyen lenni, ha nagyon fáradt vagyok, kevés alvás..stb. Nálam ez csak akkor múlik, ha becsukom a szememet és lefekszek. Szoptatás jött, ki is használtam a lehetőséget a pihenésre. De nem múlt. Eközben anya levitte a fiúkat a játszótérre, Dóra is elkínlódta magát nemsoká és pihenhettem. Az a rossz látás elmúlt, majd jött az ilyenkor szokásos iszonyú fejfájás. Próbáltam volna aludni, de nem bírtam. Csak vártam, hogy múljon. Hááát... kora délután éreztem, hogy csökkenni kezd. (1 algopyrint vettem be, talán többet nem lehet) És! Hála az Úrnak egy 3/4 órát tudtam aludni a gyerekekkel együtt.

Nehéz elhordozni a gyerekek kínlódását, amit többnyire a betegség okoz, de annak örülök, hogy ma más volt a hozzá(juk) állásom.

Várom a gyógyulásukat, az enyémet és a nap végét. :-)

Holnap nem dolgozik Laci. :-)))