Az ő alvásával egyébként is gondjaink vannak. Erről most csak annyit, hogy nem mer a szobájában egyedül (Tamással) aludni, mert fél. Oka: olyan lépcsőházban lakunk, ahol állandóan fúrnak. Többnyire akkor, amikor alszanak, vagyis erre ébrednek néha csak fél óra alvás után. Mivel panel, ütvefúróval, s mivel ütvefúró, így olyan hangos, mintha közvetlenül a fülünk mellett csinálnák. Ha már kopognak, kalapálnak valahol, fél, mert utána rendszerint a fúró szólt. Örülünk, hogy kiderült, miért fél, de ez még csak félsiker. Esténként ugyanis, amikor lefektetjük, hamarosan megjelenik a nagyszoba ajtajánál. Most nem részletezem eddigi próbálkozásainkat, "módszereinket", a lényeg, hogy még mindig ordít, ha egyedül marad.
Ma délután nagyon készültem egy kis alvásra, Dóra evése is jól jött ki, minden adott volt. Csakhogy Ádám nem hajlandó aludni. Végül elsimogattam és csendben kiosontam a nyikorgó parkettánkon. Na, az is szép mutatvány volt. (Bár a tegnap esti hasonló akció utáni pókjárásféle kilopakodásomat semmi se múlja felül.) Kb. 10 perc alvás után felsír. Sietek, hogy a másik kettő ne ébredjen fel. Lefeküdtem a fiúk szobájába. Onnantól kezdve 10-20 percenként kelt fel. Amikor meghallotta a hangom, visszaaludt. De ez tartósan nem mehet így tovább. Nem is tudnék mindig akkor lefeküdni...
Szóval várjuk az ötleteket! Addig is imádkozunk.
Más: van egy mese, amiben angolul és magyarul is beszélnek. A végén ki-ki a maga nyelvén köszön el. Ádám egyszerűen csak így: Visz-bye! (Viszlát és Good Bye!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése