Ili néni és Sanyi bácsi újra ellátogatott hozzánk. (Aki nem tudná, Izráelből.) Sanyi bácsi hirdette az Igét (Boldogmondások). Aktuális volt az üzenete az Úrnak felém, amit Ili néni bizonyságtétele is megerősített. El is gondolkodtam, miért vagyok/nem vagyok boldog?
Tényleg! Mi jelent igazán boldogságot nekem? Ili néni többek között arról is beszélt, hogy sohasem a gyengesége foglalkoztatta igazán, hanem az, hogy békessége van-e...stb.
Ha a hétköznapi eseményekre gondolok, akkor az az öröm forrása, ha Laci itthon van? Ha nem hisztiznek a gyerekek és szót fogadnak? Ha nem vagyok folyton álmos? Hosszasan folytathatnám a sort. Ezekért persze lehet hálás a szívem, örülhetek, de mindez kevés ahhoz, hogy Isten gyermekéhez méltó módon vigyem végig a napjaimat, ezekből nem származik erő. Imádságban az Úr elé vittem az elmúlt időszakot, amikor az indulataim sokszor nem olyanok voltak, mint ami Benne volt és a nap végén pedig -joggal- vádolt a szívem. Nem volt békességem. Csak a sok tennivalót láttam és az időt, amit úgy érzek, sosem elég. Arról nem is beszélve, ha eközben a fiúk is felbosszantottak... Na, ilyenkor kellett volna többször elcsendesedni és könyörögni békességért.
Továbbra is szeretném szem előtt tartani, hogy mi az igazán fontos nekem, hogy ne csak úgy teljen egyik nap a másik után, és ne túlélésről szóljanak a napok, hanem legyen értelme és tudjak akár kincseket is gyűjteni a Mennybe. De legfőképp az a vágyam, hogy betöltsem azt, amit Isten rám bíz naponként. Nem beszélve arról, hogy a gyerekeim minél több krisztusit láthassanak meg bennem. Hát, ennyit a délelőttről és az elméletről, a többi a hétköznapokban fog kiderülni.
Sikerült egy képet is csinálni Sanyi bácsiékról, közzéteszem.
Kedvenc "megadom magam"-os képünk.
Olyan kis figyelmes, annyira szeretem.
Mekkora kegyelem, hogy haza tudtak jönni Sanyi bácsiék!
VálaszTörlésGyönyörűen fejlődik Dóri, puszi Nektek.